A magyar vidéket feldúlta az elmúlt 70-80 év. A vidéki zsidóságot kiirtották, a svábokat elűzték, a gazdagabb parasztokat meghurcolták. A vidék gazdasági intézményeit a téeszesítés tette tönkre, társadalmi szöveteit az egyházak visszaszorítása zilálta szét. A kádári konszolidáció kiépült egy gazdasági szisztéma, ami a nagyüzem és a háztáji kombinációjára, a melléküzemágakra illetve a nagyvállalatok vidéki gyártelepeire épült – ez a rendszerváltás után pillanatok alatt hullott darabokra. Rendszerré azóta sem állt össze.
Ez keserű örökség, de nem következik belőle egyértelműen, hogy nem lehet rajta változtatni. Van erő a magyar vidékben. Ennek triviális elemei a környezeti értékek – nem véletlenül gondolkozik a legtöbb térség az agrártermelés hozzáadott értékének növelésében, a helyi termékekben, az idegenforgalomban. Nem lehetetlen ez, csak nehéz.
Sokszínűvé vált a magyar vidék
Sok vidék megtalálta a saját történetét: főleg ott, ahol erős az identitás, képesek voltak kiizzadni az együttműködés kereteit és akadtak elkötelezett vezetők. Sokszínűvé vált a magyar vidék. Nem csak nyomorgó, a múlt századot időző falvak vannak a nagyvárosok határain kívül. Ausztria mellett virágzik az ékszerdobozszerű Kőszeg. Sok település a szegénység mellett is megőrizte tartását és szervezettségét, mint Tamási. Egyes településeket egy-egy helyi üzem vagy turisztikai adottság tesz gazdaggá. Más helyek takaros alvótelepülésekké váltak.
A nagyváros és a vidék közötti kapcsolat is egyre erősebbé válik. Az elmúlt évtizedekben rengetegen költöztek ki úgy a városból, hogy megtartották ottani munkahelyüket. A vidéki életet szervezők között általános, hogy hetente beugranak a megyeszékhelyre vagy felgurulnak Pestre. Az informatika és a közlekedési infrastruktúra fejlődése egyre inkább elmossa a nagyváros és a vidék határát. Már nem kell a városban lenni, hogy az ember benne legyen a világ forgásában, elég bekapcsolnia a számítógépet.