Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Jelen pillanatban nem érzem a Magyar Szocialista Pártot olyan mértékben baloldalinak, mint amennyire a neve és a múltja predesztinálná. Interjú.
„Apa, kezdődik. Ez a programja. Mi kezdődik?
Egy új baloldaliság. De utálom a fogalmat, hogy valami újbaloldali, nekem pont jó az, ha valami baloldali. Abból a szempontból persze új, hogy jelen pillanatban nem érzem a Magyar Szocialista Pártot olyan mértékben baloldalinak, mint amennyire a neve és a múltja predesztinálná.
Mert az MSZP ma egy baloldali olvasztótégely, a neoliberális szárnytól a szociáldemokratákig.
Ez a baj.
De vannak ott azért csőbaloldali politikusok is.
Akkor legyek én a csőbaloldali.
És mi van a többiekkel? Ki kell dobni őket a pártból? Jobb belátásra bírni?
Nem. Az én programom arról szól, hogy ne ők legyenek meghatározó helyzetben.
Elhallgattatja őket?
Dehogy, egyszerűen csak meg kell győzni sok embert arról – alapvetően a választópolgárokat –, hogy az MSZP-nek baloldali fordulatra van szüksége. Ez megy most az alapszervezeteknél.
Hogy megy?
Azt látom, hogy kifejezetten jól, olyan ‘na végre’ típusú a fogadtatása.
A csőbaloldaliságnak?
Elfogadom becenévnek, de azért óvatosan a fogalmakkal.
De akkor mi ez?
Baloldaliság. Ha nagyon akarunk jelzőket, akkor modern, európai baloldaliság. A konkrét lényege az, hogy az MSZP politikai gondolkodását és mondanivalóját össze kell hangolni azokkal a mozgásokkal, amik a népen belül vannak. A nép párton kívüli szerveződése egészen bizonyosan az egészségügyben és az oktatásban csapódik ma le.”