Végvár

„Ahogyan a török hódítások korában sem nagyon izgatta a keresztény Európát, hogy milyen módszerekkel tartóztatják föl a magyar végvári vitézek a mohamedán hódítókat, úgy most sem érdekel senkit, hogyan akadályozza meg Törökország a szír és iraki menekültek továbbjutását, illetve hogyan kényszeríti vissza őket az erőszak sújtotta területekre. Hogy az utóbbi betű szerint is ellentétes az elvben Európára és Törökországra is érvényes nemzetközi menekültügyi konvenciókkal, az láthatóan nem szempontja a »rendezésnek«. A törökök migrációs krízissel összefüggésben nem lévő emberi jogi sértéseit (az ellenzék és a szabad sajtó üldözését, a kurd kisebbség elnyomását) is elnézik, csak fékezzék meg valahogy az emberáradatot.(...)

Ha a befogadásra épülő aktuális menekültpolitika valóban humanitárius kötelesség, ahogyan Merkeltől Hollande-ig az EU hangadói helyesen állítják, akkor abba a török lépések, amelyek nyomán kétségtelenül csökkent az uniós határokra nehezedő nyomás, nem férnek bele. Ha viszont valami más – egyszerű rögtönzés, tervezett, de be nem vallott munkaerőimport, a nyugat-európai bérek letörésének kísérlete; egyiket sem lehet kizárni, mindegyikre találni utalásokat a mainstream nyugati sajtóban –, akkor nem ildomos tovább az emberiességi érvekkel traktálni azokat, akik a menekülthullám kezelésének tényleges terheit viselik.”