„Nincs ebben semmi rendkívüli. Az egyikhez értenek, a másikhoz nem. Konkrétabban fogalmazva: a zsír és a szénhidrát elleni kíméletlen küzdelem természetes közege a Facebook és a bulvársajtó, de semmiképpen sem a tőzsdei szintű biznisz. Amit Norbi elért-megkeresett, annak köszönheti, hogy mindig tudta, hogyan kell bánni a bulvárkultúrák lakóival. Érezte, mit hisznek el, mit szeretnének, mire vágynak, tisztában volt vele, melyek számukra a legfontosabb kérdések, és hogy ezekre a kérdésekre milyen válaszokat várnak.
Van ehhez egy tréfás párhuzamom: Schobert Norbert sok szempontból abszolút olyan, mint Orbán Viktor. Annyiban okvetlenül, hogy mindketten tudják, mikor mit szeretnének hallani az emberek, meg azt is, hogy mikor és miképpen kell megjelenni a médiában. Akadnak nyilván fontos különbségek is közöttük. Az egyik, hogy Orbán okosabb, mint a hívei átlaga, ami Schobertről ezzel szemben nem feltétlenül mondható el. A másik, hogy míg a miniszterelnöknek 512 ezer Fb-rajongója van, addig a fitneszedző-kajakereskedőnek közel kétszer annyi, 971 ezer. A harmadik, hogy Orbán – vagyis akik az oldalát szerkesztik – aligha írná le a hamikázni szót. Van egy szint, ami alá ő még nem megy. (…)
A jelenségben most igazából egyvalami érdekes. Az, hogy milyen tisztán látszik a túlkapaszkodás reménytelensége. Ami géemkás módon és színvonalon működik, az hiába próbál nyrt.-ként, tőzsdei cégként viselkedni. Lowcarbból nem lesz szalonna, Schobertből sem világsztár. A cégéből sem regionális multi. Ahhoz kevés cuki Réka-fotókat posztolni az Fb-n, és harcias cukorellenes cikkeket publikáltatni dettó. Még szerencse, ahogy mondani szokás. Amúgy ez sem tragédia, lokális bulvárhősnek lenni sem utolsó dolog, hiszen így is fizet a bolt, mint a köles. Csinálja utána, aki tudja – és akinek van hozzá gyomra.”