Forradalmi romantika helyett párbeszédre van szükség

„– Vannak, akik megszüntetnék a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (Klik), mások vegyes fenntartást képzelnek el. Mi erről a véleménye?

– Az önkormányzatokat a kerekasztal­ülésen megkérdeztük erről, mindhárom önkormányzati szervezet azt mondta, hogy jónak tartja az állami fenntartást. Azt az igényt, hogy a jelenleginél komolyabb összeggel jelenjenek meg a működtetésben, teljesen elfogadhatónak tartom. A vegyes modellben megint az lenne, hogy a magasabb adójövedelmű helyhatóságok jobb, a gyengébbel rendelkezők pedig rosszabb infrastruktúrájú iskolákat üzemeltetnének. A kistelepülések önkormányzatainak az állami fenntartás és működtetés óta nem kell fogcsikorgatva előteremteniük a szükséges forrásokat. Úgyhogy nincs nagy vita az állami fenntartás kérdésében.

– Akkor miben van nézeteltérés?

– A kérdés, hogy miként lehet a fenntartói-működtetői viszonyt rendezni. Van egy lista arról, hogy milyen ügyek tartoznak ide. Például ha szappanról van szó, az a működtetőé, tehát a település feladata, de a kréta biztosítása a fenntartóé. Ugyanakkor az már kérdéses, hogy ki cseréli ki az izzót a projektorban. Az ilyen helyzeteket kellene kezelni, és szükség lenne egy nagyon egyszerű, egyértelmű szabályozásra, amelyen már dolgozunk. Vannak köztes megoldások is, például ha az önkormányzat szerződés ellenében az állami fenntartónak odaadja azt a pénzt, amit egyébként az iskolára fordítana. Ezt megfontolandó lehetőségnek tartom.

– A kritizálók szerint részben az állami intézményfenntartás miatt szűnik meg az iskolák sokszínűsége.

– Abban egyetértünk, hogy nagyobb mozgásteret kell adni a tanároknak és a tantestületeknek a tantervi szabályozásban. Alapvetően ugyanis ez határozza meg a pedagógiai munkát, és nem az, hogy ki a fenntartó. Megjegyzem, a pedagógusok sztrájkbizottságának követelései között sem szerepel a Klik megszüntetése.”