A „neoceauşiszta” ideológia feltámadása

„Aki azt várja el, hogy a magyarok ne merészeljék kifejezni elégedetlenségüket/felháborodásukat a nacionalista-magyarellenes mátrixszal szemben, amelybe számos közhatóság és a média egy része belekényszeríti őket, akkor az ugyanilyen jól azt is követelhetné, hogy Newton törvényét kizárólag az almákra alkalmazzák, a körtékre ne…

És most azoknak, akik őszintén azt hiszik, hogy Románia állítólag »modell« a »kisebbségek« ügyében. Közismert, hogy Romániában egyetlen területen SEM tartják be a törvényeket a betűjüknek és szellemüknek megfelelően, amikor a nem alkalmazásuk (jogtalan) előnyöket biztosíthat egyes kiváltságosoknak. (Csak a fentebb említettek cégeinek projektjeire és gazdasági tevékenységeire emlékeztetek.) Akkor, kérdezem, miért hiszik, hogy a törvényeket éppen a »kisebbségek« esetében alkalmaznák következetesen, sőt példás módon? Annál is inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a román kollektív tudatot a ceauşiszta és »funarióta« korszakban totalitárius, agymosás jellegű hatással járó nacionalista-szektariánus kísérleteknek és identitárius mérnökösködéseknek vetették alá.

Sőt: Alapos okunk van azt hinni, hogy a »kisebbségek« és a történelmi régiók ügye az utolsó helyek valamelyikén szerepel a politikai-közigazgatási döntéshozók prioritásainak listáján. Éppenséggel egy olyan áramlat feltámadásának és érvényesítésének vagyunk tanúi, melyet »neoceauşisztának”/”neoszekusnak« neveznék, és amelyik, ismétlem, afelé tendál a törvények megsértésével, hogy megvalósítsa a nemzeti-kommunista korszak fő etnodemográfiai projektjét: a többetnikumú régiók, különösen Erdély etnikai megtisztítását, illetve asszimiláción és emigráción keresztül elrománosítását.”