Lejárt a politikai korrektség ideje Európában

„Nagyjából az uniós közbeszédet is megváltoztatta a migráció. Nem sokkal korábban még a kétsebességes meg a multikulturális Európáról beszéltünk, ma minden erről az emberáradatról szól.

A migráció nem oka a most zajló változásnak, inkább csak tünete. A valódi ok Európa identitásválsága. Amikor a háborút követően az európai közösséget kereszténydemokrata alapító atyái létrehozták, volt két kézzelfogható ígéretük: a jólét és a biztonság, de az építmény alapjául egy idea szolgált: a keresztény civilizációs hagyomány. Ez az az alapzat, amely a ’60-as évektől folyamatosan erodálódott. Mindez csak keveseknek tűnt fel addig, amíg a migrációs válság ki nem kezdte a biztonság, a gazdasági válság pedig a jólét ígéretét. Most azonban mindenki érzi, kicsúszott a lábunk alól a talaj. Ez az identitásválság, amitől Európa szenved. A migrációs válság és a gazdasági válság pusztán nyilvánvalóvá teszi ezt.

Mi történt ezekkel az alapokkal, hova tűntek el?

Fölváltotta őket a liberális dogmák hazugsága. A ’60-as évektől kezdve e dogmák eluralták az egyetemeket, az oktatási intézményeket, a médiát és aztán a pártokat is. Aztán a kilencvenes években az említett dogmák követői győzelmet is hirdettek, a politológus Francis Fukuyama pedig bejelentette és megírta elhíresült könyvében, hogy »a történelem véget ért«, s ezzel együtt bekövetkezik minden világok legjobbika, a liberális demokrácia, ami az egész világon szétterjed majd, az európai nemzeti identitások pedig feloldódnak majd egy új szuperállamban.

Ha megroggyant az épület, akkor viszont menekülni kell. Melyik a helyes irány?

Meg kell látnunk a mostani válságban az esélyt az újratervezésre. A válság eredményeképpen Európa eljuthat oda, hogy végre szakít a politikai korrektséggel, amely nem jelentett egyebet, mint a tilalmát a valóban fontos kérdésekről való vitáknak. A politikai korrektség helyett a józan ész útjára léphet, ahol bekövetkezhet az európai újratervezés. Persze lehet, hogy ez csupán vágyvezérelt gondolkodás a részemről, mert ilyenkor eszembe jut, hogy az iráni elnök látogatásakor a szocialista miniszterelnök Rómában letakartatta Vénusz szobrát, hogy ne hozza zavarba vendégét, tehát lehet, hogy még korai lenne azt állítani, hogy vége van a politikai korrektség korszakának, de az biztos, hogy a bilincsei repedeznek. Mindez számunkra, akiket a józan ész vezet, esélyt jelent. Nagy kérdés persze, hogy fogunk-e tudni ezzel az eséllyel élni, vannak-e szövetségesek, akik hajlandók együtt gondolkodni az európai újratervezésen, és hogy mi lesz Magyarország szerepe ebben a folyamatban.”