All-New, All-Different Marvel körkép I./IV.

2016. február 16. 10:13

Az új képregényeknél kifejezetten törekedtek arra, hogy ne kelljen hozzájuk ismerni minden apró-cseprő részletet – így nem is adódhat jobb alkalom arra, hogy egy kezdő olvasó csatlakozzon a Marvel-képregények elképesztően színes és sokrétű világába.

2016. február 16. 10:13
Szabó Dominik
SFmag

Nemes egyszerűséggel rögtön azokkal kezdenék, amiket a legkülönlegesebbnek, egyben a legjobbnakgondolok. Alapvetően azokért az egyedi, sajátos hangulatú szuperhős-képregényekért lelkesedem, amelyek eltérnek az egyszerű »akció-kaland« stílustól, és hangvételükben, megoldásaikban vagy ötleteikben képesek újat mutatni. Vegyük rögtön a The Visiont: aki azt hinné, hogy ebben a sorozatban az Ultron korából ismerős Vízió mindenféle kozmikus kalandokba keveredik, az nagyot fog csalódni – a The Vision ugyanis egy amerikai kertvárosi család drámája. Bizony, Vízió feleséget (Virgina) és gyerekeket (Vin és Viv) hozott létre magának, és mindannyian, mint egy nagy, boldog (szintetizoid) család próbálnak élni. A gyerekek iskolába járnak, a szülőket a szomszéd köszönti egy adag sütivel… ám azért elég hamar kiderül, hogy nem olyan egyszerű »robotként« megélni az amerikai álmot. Mindez, különösen az egyedi rajzokkal együtt, valami olyan elegyet alkot, amit vétek lenne kihagyni.

Személyes kedvencem mégis inkább az Old Man Logan, Jeff Lemire tollából – hogy, hogy nem, a Marvel Univerzum átalakulásával egy öreg Rozsomákot köszönthetünk a jelenben, aki az évtizedek során meglehetősen megfáradt, baromira elege van mindenből, és már csak a bosszú élteti. A magával ragadó, posztapokaliptikus-depressziós hangulatú sorozatból ugyan egyelőre mindössze egy rész jelent meg, de azt nagyon erősnek éreztem: nemcsak a megszokottól eltérő rajzolás vagy az ügyes képi megoldások miatt, hanem a megalkuvások nélküli, fékezhetetlen haragnak köszönhetően, ami szinte sugárzik a lapokról. Nagyon sokat várok még a folytatástól, de ez egyébként Warren Ellis új projektjére, Karnak figurájára is igaz – az inhuman karakternél is a sötét, borongós hangulat dominál, kiegészítve Ellis dinamikus-misztikus-dühös hangjával, ami az első szám alapján legalább annyira emlékezetes lehet, mint mondjuk a legutóbbi Marvel-írása, a Moon Knighthoz fűződő nyolc rész. De hát végül is mit várunk egy olyan »szuperhőstől«, akinek az a képessége, hogy képes megtalálni mindennek (és mindenkinek) a gyenge pontját?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!