A pápa szíve

„A történetet fölösleges ismertetnem teljes egészében – megtettük már –, úgyhogy csak azt szeretném határozottan aláhúzni ezzel kapcsolatban, hogy tényleg nem bírok elképzelni szebbet, menőbbet, mint hogy a világ legnagyobb egyházának cölibátusra szerződött feje Isten ajándékának tud tekinteni egy embert – ebben az esetben egy nőt –, és ilyen mélyen baráti-lelki viszonyt alakít ki, és tart fenn vele úgy, hogy mindketten hűek maradnak mindenhez, ami fontos a számukra ebben az életben. Meg talán azon is túl.

Teszik ezt úgy, hogy az egészben fikarcnyi érzelgősség, giccsesség vagy pláne hamisság sincsen. Első, második, sokadik pillantásra sem.

Mester legyen a talpán, aki egyszer megpróbálja majd filmre vinni ezt az egészet. Hiszen ez lesz a sorsa, ebben az első pillanattól kezdve biztos vagyok. Jó, tudom, hogy el fogják rontani. Mindig elrontanak minden ilyet, még sose láttam igaz történeten alapuló valamit, ami meg bírta volna ragadni a lényeget a maga rétegzettségében.

Egyébként: rendben van-e vajon, hogy amolyan anakronisztikus agnosztikusként már megint katolikusokat ajnározok? Hát, nagyon remélem, hogy igen! Már csak azért is, mert mint az elején mondtam: nekem ez egy fantasztikus emberi történet.”