Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Nincs jelentősége annak, hogy mit ír Németországról a magyar sajtó. Interjú.
„– Ez a siker megerősítette a hazai politikai elit amúgy sem csekély önbizalmát is, Orbán Viktortól Szijjártó Péterig olyan kijelentésekre ragadtatták magukat, hogy a Magyarországon a sajtó szabadabb, mint Nyugat-Európában. Tényleg így van? Akkor ezt én miért nem érzem?
– A magyar politikusok megállapítása nem igaz. A tudósítások pedig nem a cenzúra miatt egyhangúak nálunk, hanem mert a világnézet közös. A vélemények spektruma Közép- vagy Kelet-Európában szélesebb, mint nyugaton, ám ez a sokszínűség messze nem mindig ízléses. Nem lehet például olyat írni, mint azt a népszerű Bayer Zsolt nem egyszer leírja, hogy az emberek állatok.
– Kell nekünk ez a szabadság?
– Kell lennie valamiféle önkorlátozásnak. Ez hiányzik Magyarországon. Úgy gondolom, a sajtó szabadságára leselkedő legnagyobb veszély ma maga az olvasó. Ha ugyanis nem veszi a lapot, az újság nem tud önállóan „megélni”, ezáltal függővé válik, mert máshonnan jön a pénz. Az államtól hirdetések formájában, vagy Simicska Lajostól, esetleg civil szervezetektől. A fő probléma, hogy a piacon így nehéz megélni kizárólag újságírásból. Pedig ez a szabadság.
– Ha már a két ország sajtójának összehasonlításánál tartunk, el tudja képzelni, hogy Angela Merkel és csapata mondjuk ne álljon szóba a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságíróival?
– Nem tudok ilyen helyzetet elképzelni Németországban, de azt sem, hogy mondjuk a Süddeutsche Zeitung tulajdonosa Münchenben sétálva g***nek nevezze Merkelt. Ha ilyen megtörténne, amit elképzelhetetlennek tartok, akkor lehet, hogy a kancellár megsértődne, és nem adna interjút. Az azonban nem reális, hogy egy üzleti vita után ne álljon szóba a hatalom a lappal.”