Lehet, hogy ideje volna belépnem a Fideszbe

„Nem szoktam ezzel villogni, mert nem túl menő, de az az igazság, hogy nekem tényleg soha semmi nem sikerül. Egészen pontosan: ha én valamilyen szervezetben, csapatban, intézményben részt veszek, az rövidesen elbukik, bekrepál, felolszik.

Néhány hónap után betiltották az iskolaújságot, amit szerkesztettem; miután felvettek oda, egyből meg is szűnt a gimnáziumi kórus; azonnal szétesett több párt, amikor érdeklődést mutattam irántuk; a rovatnak, ahol újságírni kezdtem, másfél éven belül már hűlt helye volt, de sikerült egy több éve futó tévéműsornak is örökre megszűnnie, röviddel azután, hogy én kezdtem vezetni. Sőt, azzal a lendülettel a komplett köztévé is megszűnt médiumnak lenni. A Centrum csoportnak, a Humanista Mozgalomnak annyi is elég volt, hogy a közelükbe merészkedtem, máris feldobták a pacskert, és se szeri se száma a civil szervezeteknek és kezdeményezéseknek, amelyek az én lelkes közreműködésem dacára/mellett/miatt murdeltek meg. Percek alatt megölök amúgy sikeres tüntetéseket, előadásokat, műsorokat, a puszta jóindulatú jelenlétemmel.

Elég szar érzés.

Nem mondtam ezt a Hajrá Budapest! szervezőinek sem, mert örültem, hogy megkerestek, és fontosnak tartom a népszavazást,amit kezdeményeztek. Gondoltam, oly kis pont vagyok én egy nagy-nagy Matisse-képen, hátha ezúttal végre sikerül.

Frászt! Most jött a hír: a Kúria döntése értelmében egyik kérdésről sem lehet népszavazni.

Nagyon szomorú vagyok. De talán van remény. Lehet, hogy ideje volna belépnem a Fideszbe.”