Az új biedermeier

„Az egy évvel ezelőtti netadós tüntetések megmutatták, milyen nehéz a mozgósítás lecsengésével a felszabadított energiák becsatornázása politikai, társadalmi kezdeményezésekbe. Nem álltak fel a szabadságnak azok a kis körei, amelyeket a baloldal régi és új ismert alakjai is szorgalmaztak. Ahogyan azt sokan megírták, a Twitter-forradalmak nehezen hoztak csak valódi változást. A közösségi médián keresztül szerveződő tüntetések a legtöbb esetben széles, de rövid távú mozgósításra alkalmasak egy-egy általánosabb, könnyebb téma mentén. Ennek továbbvitele nem lehetséges a társadalmi intézmények hiányában. Nemcsak a vezérdemokrácia politikusai szabadulnak ki az intézmények alól, de már az állampolgárnak sincs feltétlenül szüksége rájuk, ám a valódi politikai cselekvés mégsem nélkülözheti azokat. A politika társadalmi alapjainak ismeretének hiányában az új biedermeier polgárai csak arra támaszkodhatnak, ami a digitális nappaliból megismerhető. A menekültválság jó példája volt annak, mekkora ereje van a közvetlenül megosztott tartalmaknak és az általuk gerjesztett félelmeknek. A privatizált politikára jellemző túlzó moralizálás miatt azonban nem lehetséges a társadalmi félelmek megértése és így menedzselése. A kormány jelenlegi népszerűségét azonban éppen a félelmek, bizonytalanságok megfelelő menedzselése adja.

A fenti jelenségek nem csupán Magyarországra jellemzőek, hanem többé-kevésbé általános tendenciák a fejlett országokban. A politika mediatizáltságáról, a vezérdemokráciáról szóló megállapítások sem új keletűek hazánkban sem. Ám a politikai cselekvőképesség megteremtése érdekében tudomásul kell venni ezeket a folyamatokat és meg kell mutatni a politika társadalmi alapjait, és új funkciót kell találni a politikai intézményeknek. Ki kell mászni az új biedermeier digitális nappalijából. Vagy továbbra is csak színezgetjük majd profilképeinket.”