Terrorszítók

„Szaúd-Arábiában a hét végén kivégezték Nimr al-Nimr síita főpapot. Nem tudom, helyi tévé közvetítette-e, de látványos »valóságshow-nak« szánták: nyilvánosan lefejezték. Mellette hasonló sorsra jutott még negyvenhat ember. A bűnlistán első számú bűnük a terrorizmus, de talán többet nyomott a latban a következő vádpont: az uralkodóház ellen szóltak, szervezkedtek.

Személy szerint én igen kedvelem a középkori regényeket, a kor történelmét. Alighanem így lehet ezzel az amerikai székhelyű Amnesty International vezetése is, akik a fránya Közép-Európában egy rendőr kancsal tekintetében is fasizmust vizionálnak, nos, a szervezet látványosan csöndben maradt az ügyben. Akárcsak Barack Obama, a washingtoni elit jó része is. Más okát ugyanis nemigen látom, hogy miért nem háborodtak fel, küldtek ultimátumot és bombát vagy legalább egy rosszalló SMS-t Rijádba. Hiszen civilizált demokráciák csak még civilizáltabb demokráciákkal barátkoznak, és valljuk meg, még mérsékelten civilizált demokráciákban sem szokás politikai okok miatt valakit hóhérbárd alá küldeni. 

Márpedig Szaúd-Arábia az Egyesült Államok talán legmeghatározóbb régiós szövetségese. Kap és vásárol milliárddolláros szinten fegyvert, lelkesen nyomon követi a Fehér Ház politikájának minden rezdülését. Washingtonból azonban csak valami feddésnek szánt vigyor érkezett, az sem a politikai gyilkosságok miatt, hanem azért, hogy az ügyben már ne veszekedjenek szunnita szaúdiak a síita irániakkal. A tengerentúli híradóknak nem az volt az érdekes, hogy egyik szövetségesüknél fejeznek. Inkább az irániak dühét bírálták.”