Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Lehet arról polemizálni, hogy mi is a dolguk a nőknek az életben, de ne mondja nekem senki, hogy az államnak az a dolga, hogy ilyen eszközökkel rendezze Kovács Ákos – foglalkozására nézve zenész – és egy magáncég jogvitáját.
„Tegnap napközben Kovács Zoltán kormányszóvivő bejelentette, hogy az állam felbontja a Magyar Telekommal kötött szerződéseit. A tájékoztatás alapján egyértelműnek vehette mindenki, hogy ez az összes szerződésre vonatkozik – köztük arra a háromszázmilliárd forintos stratégiai megállapodásra is, amit az állam még nyáron írt alá a Telekommal.
Később kiderült, a döntés csak az előfizetői szerződéseket érinti – amelyeket el is kezdtek szorgalmasan felmondani a minisztériumok –, de így is meglehetősen unortodox reakcióval van dolgunk. Amiből logikusan következik a klasszikus Deutsch Tamási-i kérdés, még ha szolidabb, polgáribb formában is: mégis ki az a Kovács Ákos?
Mert lehet arról polemizálni, hogy mi is a dolguk a nőknek az életben, de ne mondja nekem senki, hogy az államnak az a dolga, hogy ilyen eszközökkel rendezze Kovács Ákos – foglalkozására nézve zenész – és egy magáncég jogvitáját. Még akkor sem, ha valóban megáll a kettős mérce gyanúja. És akkor sem, ha Ákos ügye nem politikailag légüres térben pattant ki, hanem azt megelőzte Kövér László – foglalkozására nézve közjogi méltóság – emlékezetes fejtegetése a leánygyermekek önmegvalósításának legmagasabb minőségéről. Bizonyára Ákos önmegvalósításának minőségét meg az növeli, ha egy multicég tízmilliókkal támogatja a koncertjeit, de ez nem olyan alkotmányos alapjog, amelynek csorbulása esetén a magyar államnak hadba kellene vonulnia. Mert nem az a dolga. Az érintettet idézve: én így érzem.”