A drága Amnesty International

„A válasz Jeney Orsolyától hétfőn érkezett meg. Azt írta, az „esetekről” tájékoztatták az illetékes nemzetközi munkatársat és kutatóikat, de azt fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az AI »elsősorban rendszerszintű, súlyos jogsértésekkel foglalkozik, és a rendszeren magán kíván javítani. Ezek az esetek egyelőre izolált eseteknek tűnnek, és még nem tűnnek rendszerszintűnek«. A nyelvhasználat elképzelt, hasonló magyarországi tilalmára utaló kérdésre az a válasz született, hogy azt megvizsgálnák, ha »többszörösen, rendszerszinten fordulnának elő«. Arra a kérdésre, hogy az AI a múltban felemelte-e szavát a határon túl élő magyarság jogainak – elsősorban nyelvhasználati jogainak – súlyos korlátozása ellen, Jeney az AI éves országjelentéseire vezető linkeket küldte el. Ezekből kiderül, hogy a szervezet sem Szlovákia, sem Románia, sem Ukrajna esetében a kisebbségi nyelvek használatában nem talált kifogásolnivalót. Iránban viszont igen.

A székely zászlóra vonatkozó kérdésre az AI honlapja szerint a Romániából Magyarországra települt Jeney azzal válaszolt, hogy »súlyos jogsértésekkel foglalkozunk ott, ahol tudunk. Romániában nincs egyesületünk, nincs romániai kutatója az Amnestynek (de adományokat szívesen fogadunk, hogy legyen pénzünk alkalmazni egyet!), illetve egyelőre nem tudunk arról, hogy rendszerszintű lenne a probléma«.

Egy vezető kisebbségjogi szakértő Jeney válaszát megdöbbentőnek nevezte. Leszögezte: a szlovák nyelvtörvény például rendszerszintűen diszkriminatív. Hozzátette: a szlovák államkasszába befolyó adók kilenc százaléka magyar anyanyelvű személyektől érkezik. Ehhez képest a hivatalokban fellelhető űrlapok nulla százaléka magyar nyelvű. A szlovák közszolgálati tévé adásának 0,1 százaléka magyar nyelvű. 

Ami az AI romániai irodájának hiányát illeti: sajátos, hogy a keleti szomszédunknál jóval kisebb népességű Magyarországon az AI fontosnak tartott irodát nyitni és kutatókat munkába állítani, miközben a jogsértések Romániában lényegesen súlyosabbak, mint nálunk.”