„A magyar film és irodalom vállalkozóit áttekintve két markáns állítást fogalmazhatunk meg. Egyrészt, a magyar közgondolkozásban vállalkozók márpedig nincsenek. Másrészt, akik vannak, azok vagy gonoszok, vagy ha jók, akkor született vesztesek vagy reménytelen küzdők. Hét állítás és két portré.
A magyar irodalom olvasók által legnagyobbra tartott regényekből egy mezőgazdasági világ figurái lépnek elő: a termelő, a kereskedő és a bankár. Az értékteremtő figurája bányász vagy földműves, aki világszínvonalú tudásával, újításra törekedve küzd. Tevékenységét a világ nem tartja nagyra, életét felőrölik az intrikák és az uram bátyám világ. Jókai bányásza, Berend Iván nyer, Móricz mintagazdászának, Szakhmáry Zoltánnak az élete azonban tragikus véget ér. A magyar irodalom kereskedője kemény, de becsületes ember. Munkával és boldogan élhetné életét, ha a hatalom nem tenné tönkre, nem húzná ki lába alóla a talajt. Tímár Mihály elmenekül, a Csillag család nemzedékenként viseli a pofonokat, Monori Sándor addig védi világát, amíg csak lehetséges. A vállalkozásukért küzdő termelők, kereskedők ellenségei a hatalmi játszmák mesterei és a bankárok. Jókainál a bécsi üzleti machinátorral küzdenek a magyar nábobok és bányászok. Móricz Rokonokjában a helyi panama szervezője, Kardics bácsi a bankár. Ezek azok az emberek, akiket az üzletben a haszonszerzési vágy hajt és ezért hajlandóak bármit megtenni.
Az iparos, mint szereplő nem jelenik meg az irodalomban. Gyáros és építő hősök nincsenek regényeinkben és filmjeinkben. Sem gonoszak, sem jók. Ez részben érthető: a magyar társdalom legnagyobb drámái a föld körül forogtak. Másrészt elgondolkoztató, hogy a gyár, az építkezés nem jelenik meg helyszínként a magyar művészet világában. Miért nincs egy szerethető vagy utálható iparosunk sem?
Erre részben magyarázatot adhat, hogy hőseink lényegében nem vállalkozók. Szakmájuk, hivatásuk szabályai szerint élnek és dolgoznak. Meggazdagodni (a szélhámosokon kívül) nem akarnak, nem a profit vagy a növekedés hajtja őket, hanem az, hogy becsülettel végzett munkájukat biztonságban tudják. Apjuk mesterségét viszik tovább és maguk uraiként próbálják elvégezni a feladatokat, amit az élet rótt rájuk. Újításaikat, fejlesztéseiket a szakmai elhivatottság vezérli, harcaik arról szólnak, hogyan tudják maguk és embereik helyét megőrizni a világban. Hivatásuk van és közösségszervező szerepkörük – jobban hasonlítanak egy jó földesúrhoz, mint egy a haszonért a kockázatot elfogadó vállalkozóhoz.
A rendszerváltás utáni időszak magyar filmjeiben a szimpatikus vállalkozók vesztesek. A legkiválóbb figurák a régi idők kihaló hősei, mint az Eldorádó Monori Sándora vagy a Sose halunk meg Gyuszi bácsija. Ezek az emberek egy polgári világ színességét hagyják örökül, miközben egyre kevésbé van helyük az épülő szocializmusban. A szimpatikus, vagy legalább szánalomra méltó vállalkozó másik típusa a lúzer. Az Üvegtigris büfése a városból kimenekülve teremt saját valóságot, a Zimmer Feri szállodásai próbálnak dörzsöltek lenni, de nem megy nekik.
A 90 utáni filmek másik vállalkozó típusa a sikerember. Vannak közöttük olyan figurák, akikről csak annyit tudunk, hogy magabiztosak, imádják őket a nők és sok pénzük van, mint a legidősebb fivérnek a Valami Amerikában. A másik nagymenő típus enyhébb esetben trükkökből él, rosszabb esetben gengszter. Jancsó Kapája magabiztos és kemény, az Overnight brókere nemzetközi stiklit szervez.
A művészet vállalkozóképe erősen tükrözi a közvélekedést. Vannak a jók: akik termelni akarnak, földművesek, akiket a haszon nem, csak az alkotni és adni akarás vezérel. És vannak a rosszak: akik hatalmukat használják arra, hogy nekik még jobb legyen, miközben nem törődnek másokkal.
A vállalkozó, legyen a klasszikus irodalom vagy a korabeli filmek hőse, nem a gazdálkodás és a gyarapodás embere. Élete inkább a függetlenségért folyó harcról, pozíciója megőrzéséről szól. Általában nem az a kérdés, hogyan lesz a cég, a vagyon, hanem arról, hogyan veszik el. Legyen a vállalkozó becsületes vagy becstelen (vagy mindkettő egyszerre), a történet harcról szól, ami legtöbbször vereséggel zárul, néha döntetlen, a győzelem nagyon ritka.
Művészeink szerint az érvényesülés, a továbblépés nehezen lehetséges. A vállalkozás és a szabadság közötti kapcsolatot fontosnak tartják, de a vállalkozás és a gyarapodás közötti összefüggést inkább megkérdőjelezik. Azonban erőt adó hőseink így is vannak. A következőben egy tragikus és egy sikeres hőst mutatunk be.”