Tetemrehívás

„Az MSZP újra és újra előveszi egyetlen balzsamát, a »kicsik közt a legnagyobb« szegényes büszkeségét, ám a karámon belül javában tart a helyosztó, a kavarás, az idősebbek megint tanácsadó testületet akarnak, de ők sem kalkulálnak azzal, hogy nem kizárólag Gyurcsány miatt tartanak itt. A szőnyeg alá söpört véleménykülönbségek is tehetnek arról, hogy ma sem tudják, hányadán állnak saját magukkal.

A finom lökdösődések, a lassú perifériára szorítás, a „kapsz valamit cserébe” üzletek és egyéb alkuk világának mesterei jobbára fű alatt dolgoznak. Ha valami értelmük volna az előválasztási futamoknak, az a habitus, a felkészültség, az irányzatok nyílt színi bemutatója. És ennek előszobája, a sok-sok nyilvános rendezvény az eltérő álláspontok szembesítésére. Igaz, ehhez sokat kell olvasni, sok konferenciára elmenni, szakirodalmat raktározni, nem pedig brosúrákkal, napi botrányokkal táplálkozni. (...)

Az viszont valószínű, hogy az összehangoltságot nélkülöző megszólalásokkal az erózió megállíthatatlan. És ebben a helyzetben édeskevés arról megemlékezni, hogy most lenne John Lennon 70 éves. A néhány, kevés pénzből küszködő intézetnek, alapítványnak minden erejét össze kellene szednie ahhoz, hogy muníciót nyújtson a politikusoknak, teret adjon a kibeszélésre. Ha Gyurcsány röpiratát témává emelik, az még nem összefogás, még kevésbé behódolás. Ahogyan a sokadik Szanyi-beszólás is fórumra való, kötelezően elvégzendő műhelymunka.”