A toleranciakultusz bukása

„Európának valóban több kulturális hagyománya van. Az egyik a keresztény – inkább zsidó-keresztény – kultúrkör. És ezt valóban kihívás is éri, ha milliószám özönlenek be az európaitól teljesen eltérő viselkedésmintákkal és magatartási kódokkal rendelkező migránsok – főleg, ha vannak olyan, a polkorrektbe belebolondult leszbikus svéd evangélikus püspökök, akik a tolerancia nevében el akarják távolíttatni a stockholmi templomból a keresztet és jelzéseket akarnak kitenni a helyükre, hogy merre is van Mekka. Hogy a muzulmán hívek otthon érezzék magukat, ugyebár (a nyugati-európai integrációs modell »sikerességére« lásd Bécs Favoriten vagy Berlin Kreuzberg nevű negyedeit).

A másik lényeges hagyomány azonban, amelyre az európai kultúra támaszkodik, az a humanizmusban és a felvilágosodásban gyökerező emberi jogi gondolkodásmód. Amely a másság tiszteletére, a toleranciára, az elfogadásra épít. Amelynek nevében a most ellenállhatatlan késztetést érzők be szeretnék fogadni a többségükben muszlim vallási hátterű migránsokat – sőt, hajlandóak lennének őértük feláldozni Európa imitt-amott még meglévő keresztény jellegét is. Csakhogy tudják, mit csinálnának nagy valószínűséggel a radikálisabb muszlimok – nem, nem minden migráns természetesen, de azért egy jó páran – ezzel a leszbikus püspöknővel? Jó esetben nyilvánosan megszégyenítenék, rosszabb esetben… Nos, rosszabb esetben valami rosszabbat tennének vele. David Cameronék éppen most igyekeznek megmenteni azt a brit nyugdíjast, akit a szaúd-arábiai hatóságok egy év börtönbüntetésre és 350 korbácsütésre ítéltek, mert házi készítésű bor volt nála. Figyelem, nem »coming outolt«, pusztán bor volt nála. Máshol a nők nem vezethetnek kocsit, vagy tanúvallomásuk nem ér annyit, mint egy férfié.

Szóval arra hívnám fel a figyelmet, hogy a bevándorlási krízis által okozott kihívás nem egyedül – sőt, nem elsősorban – Európa keresztény gyökereit érinti. Valójában Európa hivatalos, liberális toleranciakultuszát állítja súlyos dilemma elé. Ugyanis éppen annak a gondolkodásmódnak a nevében igyekeznek befogadni most a hivatásos befogadók, amelyet a jellemzően muszlim háttérrel rendelkező migránsok egyáltalán nem vallanak a magukénak. Ha valamit, akkor elsőként ezt a (szemükben) deviáns, egyenlőségre és semlegességmániára épülő társadalmi felfogást fogják elutasítani és megdönteni.”