Kifulladásig

„Szíria szétesésével, illetve az Iszlám Állam térnyerésével hatalmi vákuum keletkezett a Közel-Kelet egyik kulcsországában. Sokan az Egyesült Államoktól várják, hogy tegyen végre rendet Szíriában. Buktassa meg Aszadot, verje szét, semmisítse meg a dzsihadista veszedelmet, állítsa meg az eddig legalább 250 ezer halottat követelő vérfürdőt. Az Obama-adminisztráció azonban óvakodik ettől, csodafegyverei, a drónok bevetését sem viszi túlzásba. A helyzetet jól jellemzi, hogy az amerikai légierő lőszerutánpótlást, kézigránátokat dobott le az Aszad-ellenes felkelőknek. Mintha a kormánycsapatok és a terrormilícia legyőzése pont a kézigránátokon múlna.

E visszafogottságot látva rögtön rásütik az Egyesült Államokra, hogy világcsendőrként mennyire impotens. Ne felejtsük el azonban, hogy 2008-ban Barack Obamát a többi között azért választották meg az USA 44. elnökének, mert az amerikai közvélemény jelentős részének elege lett a háborúkból, Afganisztánból és Irakból. A drónokat is csak felderítésre, meg néhány, az Iszlám Államhoz tartozó hadúr levadászására vetik be. De ha valami csoda folytán Obama és Putyin kiegyezne, az is kevés lenne. A véres szíriai sakkjátszma ehhez túl sokszereplős. A regionális hatalmak, Törökország, Irán és Szaúd-Arábia nélkül nincs egyezség, viszont mindegyikük a saját pecsenyéjét sütögeti. Egyik sem bízik a másikban. Az öldöklésnek csak akkor lesz vége, ha kifulladnak.”