Lopni – jogállami módon

„A jogállami minőségű (legalizált) rablásból jutott hazánknak is bőven az elmúlt három évtizedben. Elmésebb volt például a bankrendszer konszolidálása. Senki sem kérdezte, hogy miből lettek a veszteségek, és hova tűnt a pénz, de az aktuális kormány rendeletet hozott, sőt törvényt is alkotott arról, hogy nem is kíváncsi a tényekre – minden úgy jó, ahogy van. Jogállamilag tehát minden a helyére került. Több tízezermilliárd forint adósság terhe jutott az adófizetőknek, akikre csak a fizetési kötelezettség hárult.

Az unió megmutatta, hogy a többi jogállam sem működik másként. Iskolapéldával Luxemburg szolgált, hiszen már harmadjára »választotta« meg Európa a hercegség volt miniszterelnökét. Jean-Claude Juncker adókedvezményekkel csalogatta a nagy cégeket a zsebkendőnyi országába. Semmi más nem történt, csak egy fiók­cég-alapítás és az arra épülő nagyon is kreatív könyvelés. Ott, ahol a piacon realizálható értékeket előállították, beleértve a pénzintézeti hasznot is, kreatívan magas költségeket könyveltek, Luxemburgban az így megtakarított pénz nyereségként jelentkezett, de baráti mértékben adózott. Juncker Pilátusként most mossa kezeit, mondván, hogy minden törvényesen, tehát jogállami keretek közt történt.

Pilátus is a jogra hivatkozott, amikor a gyilkos Barabást elengedte, az ártatlan Krisztust megfeszítette. A parlament az általa beterjesztett adótörvényeket megszavazta, az ugyancsak általa vezetett kormány az elmúlt több mint másfél évtizedben meghozta a szükséges rendeleteket. Hol van itt a probléma, miben sérült a jogállamiság? – kérdi Juncker felháborodva. Ehhez azonban kellett a károsultak jogállami viselkedése is, akik lehetővé tették az eurómilliárdok eltüntetését.

Igen, a németek és mások is így tettek. Így lettek egyes cégek szuperversenyképesek, a hazai adóterheket fizetők meg elsorvadnak. Adót ugyanis a jogállami kedvezményezettek nem szeretnek fizetni, és jórészt nem is kell, sőt, a működéshez szükséges tőkét is rendre a fogadó országoktól csikarják ki munkahelyteremtésre hivatkozva. Jogállami módon tehát szabad lopni, sőt kell is, ez a versenyképességi kritérium. Az marad versenyképes, aki lophat, s nála térül meg gyorsan a tőke. Kár, hogy ezt egy hazai, lelkes neoliberális médiaember nem tudta, amikor a szupermarketből egy rúd szalámival fizetés nélkül távozott, de lebukott. Nyilvánvaló, hogy nem jogállami keretek között lopott. Talán úgy gondolta, elég, ha ezeket a jogállamiakat imádja, és ennek lépten-nyomon hangot ad. Súlyosan tévedett, mert amit szabad Jupiternek, tilos a kisökörnek.”