A Marvel-filmek sötét múltja #1 – Soha meg nem csúnyuló nosztalgia

„3. Amerika Kapitány (Captain America, 1990)

A film, amiért nincs bocsánat. Kezdeném rögtön azzal, hogy bár egyáltalán nem érzek semmilyen rokonszenvet a karakter iránt, elismerően bólogatok, amikor megállapításra kerül a tény: Amerika Kapitány az USA önérzete, történetein végig lehet venni az USA modern kori hadviselésének főbb állomásait. Ráadásul az ő nevéhez köthető a valaha volt legkedvencebb képregényes történetem, a Polgárháború. Steve Rogers (Amerika Kapitány) első megjelenése 1940 decemberére tehető, az akkor még Timely Comics néven üzemelő kiadó égisze alatt. Az első szám képregényborítója híres arról, hogy nyílt konfrontációt hirdetett a náci Németországgal szemben, azaz a Kapitány pofán verte rajta Hitlert.

Az első filmes feldolgozás ugyan nem ez az 1990-es, hiszen 1944-ben már indult egy filmsorozat is (erről a cikksorozat egy későbbi részében olvashattok) és 1979-ben két Amerika Kapitány tévéfilm is napvilágot látott. A Captain America és a Captain America: Death too soon címekkel.

Na de itt van ez a film és vele együtt a lehetőség, hogy végre egyszer úgy istenigazából fikázhassak valamit, amit megjegyzem mindig próbálok nem megtenni, de amit ez a film kiváltott belőlem… Meneküljön ki merre lát! A történet a már unalomig ismert eredetsztorin csavar egyet és Mussolini fasiszta Olaszországában indulunk azzal, hogy elrabolnak egy szépen zongorázó kisfiút, akit egy kísérleti szérummal oltanak be, elektrosokkolják és ki nem találjátok: ő lesz Vörös Koponya. Ekkor ugyan még csak 13 éves, de a hét év alatt, ami eltelik a Kapitánnyal való első találkozásáig, bőven van lehetősége az igazi nácivá váláshoz.

A film szerint a Kapitány is megkapja a szuperkatona szérumot (egy a gyerekkísérleteken kiakadó olasz doktornéninek köszönhetően), amitől Vöri Kopival szemben neki nem lesz vörhenyes az ábrázata… Kapcsó első útja, miután szuperkatona lett belőle egyenesen Vörös Koponyához vezet, aki ekkor húsz éves! Összeverekednek, a Koponya rákötözi a Kapitányt egy rakétára, kilövi a Fehér Házra, azonban a Kapitány a lábával addig rugdalja az egyik terelőlemezt a gépen, hogy az kikerüli a Fehér Házat, viszont az Antarktiszba csapódik. A Fehár Ház felé megpillantja egy kisfiú a bombára kötözött hőst és ennek hatására később indul az elnökválasztáson… Elnök is lesz belőle. Eltelik 30 év, Vörös Koponya már nem Vörös Koponya, van kb. 4 gyereke, a Kapitány meg előmászik egy sarki expediciónak köszönhetően egy jégtömbből és mintha nem telt el volna 30 év, újra megkeresi ellenlábasát és megint összeverekednek.

A történet tényleg ez. Nem hiszem, hogy bárki aki kihagyná sokat veszítene. Lehet egy film régi, lehet egy film rossz (az), nem túl látványos (nagyon nem az), de az, ami itt megtörténik, egészen egyszerűen minden elemében buta.”