A City of Stairs megjelenése része annak az örvendetes trendnek, amely mostanában látszik kibontakozni az angolszász fantasztikum piacán.
„A City of Stairs megjelenése része annak az örvendetes trendnek, amely mostanában látszik kibontakozni az angolszász fantasztikum piacán: a Perdido pályaudvar, végállomás után sok-sok évvel ismét felbukkannak a kifejezetten modern koncepciókat és a hagyományos megoldásokat ötvöző fantasyk. Bennett mellett meg kell említeni Max Gladstone Craft-sorozatát, ahol a mágiát multinacionális konszernekként működő céhek űzik, az isteni hatalom működése pedig leginkább a tőzsde mechanikájára emlékeztet, de ott van Underwoodtól a szuperhősös tematikára épülő Shield and Crocusvagy John Jacob Horner The Incorruptibles című könyve is.
Bennettnek nem ez az első regénye – az American Elsewhere már magyarul is megjelent, Horzsolások címen (ami nekem egyelőre kimaradt) –, de ez az első fantasyje, és rendkívül meggyőző debütálás a zsánerben. Mint az a fentiekből talán már kitűnhetett, a háttér egyedi és friss, a világépítés pedig csillagos ötös: emészthetetlen információtömbök helyett finoman, fokozatosan tisztul a kép, legyen az az isteneket egyedül kivégző Kadzs rejtélyes alakja vagy az istenségek néhai uralma alá tartozó országok természete (ezek mind elnevezésben, mind külsőségekben az egykor szovjet uralom alatt álló ázsiai országokra hajaznak, lakóik pedig igen oroszos nevekkel bírnak). A könyv egyik nagy ötlete – mi történik egy fantasy világgal, ha lemészárolják az isteneit – szépen ki van bontva, és Bennett rengeteg apróságra gondolt, mint lehetséges következményre (mi lesz, ha a gyógyítás istene nincsen többé, hogyan változik meg a mesterségesen kellemesre hagyott klíma, mi a sorsa az isteni eredetű mágikus tárgyaknak, és lehetne még sorolni).”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
