Elég szélsőséges véleményeket hallottam róla, vagyis vagy imádta valaki, vagy utálta. Gyakorlatilag emiatt jó hosszú ideig nem mertem olvasni ezt a regényt. Végül eljutottam oda, hogy már nem érdekelt semmi és senki, belekezdtem az olvasásba.
„Leginkább a gondosan kidolgozott háttérvilág nyűgözött le. Igaz ugyanis, hogy Londonban játszódik, de egy alternatív történelem eredményeként kialakult Londonban. Egy aspektus volt csak, amin húztam a szám, de azt leszámítva lenyűgözve állok a Samantha Shannon által teremtett világ előtt. Sokkal bővebb, mint amire számítottam. Imádtam, különösen a történelmi részeket és a különböző Látó fajtákat. Elgondolkodtatott, hogy miért pont a Látók vannak ennyire elnyomott helyzetben, hiszen ők rendelkeznek egyféle természetfeletti erővel. Mármint értitek, ők az erősebbek, és mégis folyamatos üldözésben élnek (vagy nem ismerik el a jogaikat). Érdekes volt, és az írónő szerintem megfelelőképp bánt a feldolgozandó témával (ez esetben a rasszizmussal).
Kiválóan elvoltam a történettel is. Tetszettek a képességfejlesztős részek; a pörgős, akciódús jelenetek és az érzelemdús pillanatok is. Legfőképp azokért voltam oda – jaj, azok a visszaemlékezések! Eleinte kicsit tartottam attól, hogy miként fogja az írónő fenntartani az érdeklődésem, de ezek a változatos jellegű történetelemek segítettek. Mikor már kicsit is úgy éreztem, hogy „már rég történt valami akció”, akkor jött egy kis gyilkolászás / támadás; mikor úgy gondoltam, hogy valami nyugisabb is lehetne, akkor pont az történt. Nagyszerűen egyensúlyozta az írónő az eltérő tempójú és intenzitású elemeket.
A szereplőkkel egy nagy gondom volt eleinte – képtelen voltam megjegyezni a nevüket. Legalább harmadát elolvastam, mire megragadt bennem Arcturus neve, de ahhoz is különböző technikák kellettek. Ezen kívül a karakterek kidolgozása kissé átlagos lett: nem éreztem úgy, hogy bárki olyan komplex, kidolgozott személyiséggel lett volna megáldva, ugyanakkor mindenki több volt egyszerű papírmasé figuránál. Ez azért egy ideig zavart a szereplők megkedvelésénél, és végül is négy mellékszereplő vált a kedvencemmé (közülük egyikük talán két mondatot szólt).”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
