Rácsapni az államra az ajtót

2015. július 22. 15:47

Ha hosszabb ideig élünk, minden mást változatlannak tekintve csak úgy maradhat változatlan életszínvonaluk is, ha hosszabb ideig dolgozunk.

2015. július 22. 15:47
Németh György
Magyar Nemzet

„Július második hétvégéjén a médiában a melegfelvonulás szinte mindent vitt, a kivétel a görög válság, a munkácsi maffiaháború és – némi meglepetésre – Spéder Zsolt Napi Gazdaság-beli interjújában tett ama megállapítása volt, miszerint emelni kell a nyugdíjkorhatárt. Az emelés egyébként éppen zajlik, és 2022-ig tart: a hatályos jogszabályok szerint az 1957-ben és azután születettek 65 évesen mehetnek nyugdíjba. Azért kell emelni a nyugdíjkorhatárt, mert a népesség öregszik, az eltartók és eltartottak aránya pedig az utóbbiak felé billen. Így a nyugdíjrendszer idővel fenntarthatatlanná válik, tekintve hogy a nyugdíjkiadások tartósan meghaladják a járulékbevételeket. Könnyen átlátható összefüggés.

Vagy talán mégsem. Ha érteni akarjuk, az alapokig kell visszaásnunk, elhordva a rájuk rakódott sok gondolattörmeléket.

Az öregedés forrása kettős. Az egyik a népesség átlagos élettartamának meghosszabbodása – ebből számunkra különösen az időskorú népességé bír jelentőséggel. Magyarországon a 60 éves nők várható átlagos élettartama 1990 és 2013 között 2,9 évvel (19-ről 21,9-re), a férfiaké 2,7 évvel (14,7-ről 17,4-re) nőtt, s biztosak lehetünk benne, hogy ez a trend a jövőben is folytatódni fog. A közbeszédben ezt szokás öregedésen érteni. Az öregedéshez azonban ennél lényegesen nagyobb súllyal járul hozzá az alacsony – a népesség egyszerű reprodukcióját biztosító szintet jócskán alulmúló – születésszám. Tehát az öregedés fő oka nem a meghoszszabbodó emberi élet, hanem a kevesebb születés. Ha hosszabb ideig élünk, minden mást változatlannak tekintve csak úgy maradhat változatlan életszínvonaluk is, ha hosszabb ideig dolgozunk. Persze lehetséges, hogy ugyanannyit dolgozunk, de akkor be kell érnünk alacsonyabb nyugdíjjal. Vagy ugyanannyit dolgozunk, és ugyanannyi nyugdíjat akarunk – de akkor több járulékot fizetnünk, így aktív kereső korunkban be kell érnünk alacsonyabb életszínvonallal. A probléma megoldására azért a nyugdíjkorhatár emelése a legkézenfekvőbb (de nem kizárólagos) megoldás, mert növekszik az egészségesen leélt évek száma is, vagyis kitolódik a munkavégző képesség határa – természetesen a népesség átlagában.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 44 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Berecskereki
2015. július 23. 07:21
A szerző – ahogy a tanulmányokat készítők e témakörben – egy sor tényezőt nem vesznek figyelembe. - Az élethossz számítása elméleti, melyet a gyakorlat nem igazol vissza. Sokan vannak, akik meg sem érik a nyugdíjat, vagy csak pár évet töltenek nyugdíjba. Az elmúlt 10 évben a KSH adatai szerint a 65-74 éves korosztály létszáma kilencszázezer és egymillió között mozgott. 2014-ben ez a szám 985 ezer, 1998 évben 950 ezer. Így a n9övekedés az összeshez viszonyítva nem számottevő. - 2000 évben a születések száma 97597, a halálozások száma 135601. 2014 évben a születések száma 915410, a halálozások száma 126308. - A minimálbér alatti jövedelemmel rendelkezők és a munkanélküliek száma 700 ezer körül lehet és ha ehhez hozzáadjuk a minimálbéreseket akkor meghaladja az egymilliót. Mi a valószínűsége, hogy 25-30 év múlva is ez lesz az arány? Az aktív korosztálynak egy részének ma sincs lehetősége elhelyezkedni. Amennyiben a születések száma növekedne, vajon nekik lenne munkahelyük? Amennyiben mindenkinek lenne munkája és munkabér jövedelme, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt és ez a jövedelem a többségénél meghaladná a minimálbért, akkor a nyugdíjkassza vastagon szuficites lenne. - Amennyiben megnézzük az 1990 előtti és utáni éveket, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy egymillió fölötti létszám lett munkanélküli, akik közül sokan rokkantosításba menekültek. A munkanélküliség oka, hogy ágazatok épültek le, a technológia, technika fejlődésével csökkent az élőmunka igény, és ez a jövőben is hatást gyakorol. Ilyen ágazat például az agrárgazdaság, az élelmiszer- és könnyűipar, de ide lehetne sorolni az építőanyag gyártást és az építőipart is. Ugyanakkor a munkaidő hossza az elmúlt 25 évben a technológia, technika fejlődésével nem csökkent, sőt a túlórák figyelembevételével növekedett. Például a szolgáltatásban. Mindezek azt bizonyítják, hogy a változás előrejelzéséhez, a megoldás kereséséhez sokkal több tényezőt kell figyelembe venni, mint amit a poszt szerzője és a hozzászólók vesznek figyelembe.
Senye Péter
2015. július 23. 07:07
Az orvostudománynak hála emelkedik várható életkorunk, ezzel együtt munkaképességünk időtartama is. De nem minden munkánál várható el a most még késő öregkornak tekintett időben is a munkavégzés. A nehéz, megerőltető munkával járó szakmákat tisztességesen meg kell fizetni (és nem a bevándorlókra várni annak elvégzésére) lehetővé téve a korábbi nyugdíjba vonulást, a letöltött munkaéveket számba vevő nyugdíjjal.
egyetmondok
2015. július 22. 21:48
A kétezres évek eleje óta tart,hogy a magyar állam csapta rá az ajtó a nemzetre,s ahhoz,hogy itt bárki rácsaphassa az ajtót az államra,minimum forradalom kéne,de nem az gagyi,álizé,füle-féle.
Magyar olimpia? Köszönjük, NEM!
2015. július 22. 20:22
DE KI ÉL ITT HOSSZABB IDEIG BAZDMEG?! Nem a melósok, megsúgom, akik a ffi munkavállalók többségét alkotják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!