Puccsisták ünnepe

„Gyakorlatilag az történt, hogy 5 (!) senki által nem választott bíró döntött arról, milyen törvények szerint éljen több százmillió ember. Az persze elmondható, hogy a fundamentalista liberálisok legalább következetesek: bármilyen haladó intézkedést támogatnak még akkor is, ha az procedurálisan enyhén szólva is problémás. Ezért érvelnek itthon is az aktivista alkotmánybíráskodás mellett, és ezért siratták el azt a nagyjából harmincötezer oldalnyi anyagot, ami a láthatatlan alkotmány látható változata volt. A fékezős-ellensúlyozós metafora tehát náluk egy üres lózung, hiszen ez esetben egymást kölcsönösen korlátozó hatalmakról lenne szó. A Legfelsőbb Bíróság ezzel a döntésével törvényhozó testületként jár el – és szuverén hatalomként, holott erre nincs felhatalmazása. Halkan jegyezzük meg, hogy a többségi véleményt képviselő bírák csaknem mindegyikét (Kennedy kivételével, aki a mérleg nyelve) Clinton vagy Obama jelölte.

Éles a kontraszt az ír népszavazással, akár tetszik valakinek az ottani döntés, akár nem: az legalább népszavazás volt. És még ha annak legitimációs erejét sem tekintjük abszolútnak, az mégis jobb arányban van a polgárok felfogásával, mint az Olümposziak ítélete az amerikai polgárokéval. Tehát, akár támogatja valaki az azonos neműek házasságát, akár nem, akkor is érdemes észrevenni a döntés enyhén szólva problematikus módját.”