Határra magyar!

„Már nehogy meghazudtolja itt valaki a miniszterelnök urat!

Ezért tessék csak figyelni! Én biztos vagyok abban, hogy holnap reggeltől már hosszú sorokban áramlanak a járművek, az emberek a déli országhatár felé. És nem azért, mert a hatóság kirendelte őket, amint az az átkosban történt a téeszek, az állami gazdaságok, a nagyvállalatok eszközeivel egy-egy árvíz, vagy nagyobb polgári védelmi gyakorlat esetén. Nem! Nekem meggyőződésem, hogy ma már, egy ilyen szorongatott helyzetben, mint amilyet Tusnádfürdőn is elénk vázolt miniszterelnök úr, az igaz hazafiak öntudatosan, a lelkükben megfogant érzésektől áthatva cselekszenek.

Nem csak szavakkal, nem csak a nemzeti konzultációs kérdőíveken való pepecseléssel, de valódi tettekkel is kifejezik a rajongott vezetőjük és a politikája iránti támogatásukat! Ők akkor sem fognak zúgolódni, amikor honvédelmi célokból lefoglalják a sok milliót érő terepjárójukat, miközben a rá felvett hitelt még akkor is fizetni fogják, amikor a járművekből már az utolsó szuszt is kihajtották, ha ugyan nem szétlőtték őket. Mellesleg a szomszédos Ukrajna harcok sújtotta részein ez már egy éve így megy, és így zajlott ez Magyarországon 1944-ben is...”