„A Mandiner és a Közszolgálati Népblog »konzervatív« publicistáit kissé felajzotta az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságának döntése. Megadja Gábor harmincezer forintért elkövetett írásában kifejezetten a déli államok lázadásában bízik, a Mandiner-főszerkesztőhelyettes pedig antidemokratikusnak nevezi a melegházasság intézményének legalizálását.
Tekintsünk el attól, hogy Megadja Gábor pár éve még royalistának vallotta magát, és »demós« hülyeségnek nevezte a demokráciát, korábban szélsőbalos radikális is volt, és gondolom van az a harmincezer forint, amiért szabadkirályválasztó anarchista (HG?) is lenne.
A Legfelső Bíróság valóban a népfelség korlátozását jelenti, ahogy valamikor a Szenátus is azt jelentette (az amerikai szenátorokat 1913-ig, a Tizenhetedik Kiegészítés ratifikációjáig nem választották hanem kijelölték). Azt sem lehet mondani, hogy pontosan ugyanolyan formában jelentette a népfelség korlátozását a tizenkilencedik században, mint az elmúlt száz évben. Döntései nem mindig függetlenek a bírák ideológiai hátterétől, de az tény, hogy mintaként szolgáltak a világ alkotmánybíróságainak.
A Megadja-féle (valójában szinte szó szerint másolta ki a konzervatív alkotmánybírák ellenvéleményét) keménykedés alapja az, hogy öt nem-választott jogász döntése alapján lesz legális a melegházasság, hasonlóan a mandineres érvhez, miszerint nem az államok választópolgárai adták meg a jogot a melegeknek.
A probléma ezzel az érvvel az, hogy a finoman csak »Separate but Equal« doktrínának nevezett déli apartheid rendszerére is alkalmazható. Nem a déli államok döntöttek arról, hogy az állami iskolákat meg kell nyitni a feketék előtt, hanem a Legfelső Bíróság. Pontosan ugyanúgy a Tizennegyedik Kiegészítésre hivatkoztak, mint most, és ugyanúgy elismerték, hogy a Tizennegyedik Kiegészítés eredeti intenciója talán nem lett volna alkalmazható a döntésben. (Brown kontra Board of Education of Topeka). Az akkori megadják is lázadásra szólították a délieket.”