„Habár a média fősodrát a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, közkeletű nevén Tusványos politikai oldala érdekli, a kilencvenes évek végén nem véletlenül házasították össze a Bálványosfürdőről Tusnádfürdőre költöző szabadegyetemet az akkorra már megszűnt diáktalálkozóval. Hiánypótló hibrid született, ahol a rövidnadrágos politikus is bulizhatott esténként választópolgárai között. Másképpen fogalmazva a tusványosi esztétika lényege: szép, mint a politikus találkozása a választójával egy stand-up comedy esten. Vagy a Csűrben. Vagy a Gyöngyvirág teraszán.
Tusványos – most már maradjunk ennél a névnél – sajátos erőtérrel rendelkezik, saját idővel, például Tusványoson soha nincs hétfő, a tábori hét mindig kedden kezdődik, és ez alapjaiban feldobja a táborozók kedvét, a napokat sem igen számolják, a tábori legendárium számon tart olyan érdeklődőt, aki az információs pultnál segítséget kért, mert nem tudta eldönteni, hogy szerda van-e vagy szombat.
A napszakokat könnyebb belőni: ha csak a fősátorban – amely főhajtásként Lőrincz Csaba elhunyt nemzetpolitikai szakértő nevét viseli – megannyi csúcspolitikus vitázik, akkor még délelőtt van, a sajtócápák vadászidénye, csőre töltött mikrofonokba botlik az ember. Amennyiben viszont a másik húsz helyszínen is zajlik az élet, akkor már délutánba hajlik az idő, táborozó legyen a talpán, aki át tudja tekinteni a programkavalkádot, de erről később, előbb tudjuk le a másik végpontot, az esti koncertek és bulik kérdését, mert hát a »Tusványosi Köztársaság« polgárainak többsége – valljuk be – ezért jön (vagy csak kora este ébred fel), és ez rendben is van.”