„A határon túli magyarság és a magyarországi baloldal viszonya mélypontjának lehet tekinteni a 2004-es népszavazást. Ez a kezdeményezés eredetileg teljesen más célból indult, a kettős állampolgárság kérdését pedig később adták hozzá. Az akkori kormánypárt, valamint több másik baloldali párt teljes mellbedobással ellenezte, és elutasította ezt a kérdést, híveit arra bíztatva hogy szavazzanak a kettős állampolgárság ellen. A népszavazás végül eredménytelenül zárult, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a külhoniak az azt támogató Fideszhez, vagy épp a Jobbikhoz forduljanak.
Szemléletmódban azonban van némi különbség. A februári szlovákiai népszavazáson, melyet a »család védelmére« írtak ki (valójában inkább a melegjogok sárba tiprására), a szlovákiai magyarok jól vizsgáztak. Az országos átlag 21%-os volt, míg több magyar többségű járásban a 10%-ot sem haladta meg a részvételi arány. Tulajdoníthatjuk ezt az érdektelenségnek is, a valóság igazából ennél pozitívabb. A magyarok többsége egyszerűen nem lelte örömét abban, hogy mást olyan jogoktól fosszon meg, amik meg kéne, hogy illessenek egy adott személyt.
A szlovákiai magyar fiatalok pedig már mindinkább zöld/újbaloldali/liberális szemlélettel látják a világot. Ők talán vegyes házasságban élő szülők gyermekei, ahol a fiatal mindkét részről különböző nyelvet, kultúrát tanul, így elfogadóbb lesz másokkal szemben, egyben nyitottabbá válik a világra. Talán két tannyelvű iskolába jár, ahol tanul a másik nemzet irodalmáról és a történeleméről, ezáltal könnyebben megértve mások helyzetét. Itt pedig találkozik a baloldal, liberális világszemléletével. Az elfogadással, a nyitottsággal. Jobban megnézve az autonómia, és a nyelvhasználat ügye is mind ide tartozik, hisz ez ugyanaz a szabadság, egyenlőség melyre a külhoni magyarság és az új magyar baloldal felesküdött.”