A Fidesz politikája és ellenszere

„Ez a Fidesz-politika a választók tájékozatlanságára és egyébként is rossz helyzetben lévő emberek elleni előítéletekre épít. Kihasználja, hogy az elszegényedő egykori középosztály gyűlölete nem a milliárdos kormánytagok ellen irányul – a korrupció nehezen érthető és megfogható politikai téma –, hanem kis rásegítéssel inkább azok ellen, akiket a kormány »ingyenélőnek« és »eltartottnak« állít be. Könnyebb utálni azokat, akik alattunk vannak, mint a hatalmasokat, akik ellen maximum négyévente tudunk fellépni a szavazóurnában, egyébként pedig bármikor kirúghatnak közalkalmazott állásunkból, elvehetik a trafikunkat vagy csökkenthetik a családi pótlékot.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi a hatékony politika ez ellen? Vajon csodafegyver a többségi társadalom előítéleteire rájátszva politizálni, ahogy Orbán Viktor teszi? A végtelenségig lehet választást nyerni úgy, hogy közben nemcsak a gyűlölet, de a konkrét intézkedések – a szegények állandó zaklatása, a felzárkózás lehetőségének elvétele – egy rosszabb, élhetetlenebb, fejlődni képtelen országhoz vezetnek? A válasz természetesen az, hogy nem. De roppant nehéz küzdeni a »centrális erőtér« ellen.

Először is, az ellenzéknek szüksége van saját témákra. Ezek a saját témák nem állhatnak abból, hogy ki vezeti a budapesti választmányt vagy milyen formában fog (vagy nem fog) össze Tóbiás, Schiffer, Gyurcsány, Szabó és Szigetvári. Ez ma a hardcore balliberális szavazótáboron kívül senkit nem érdekel, ők pedig egyébként is a baloldali ellenzék valamelyik pártjára szavaznak.

Érdemes az országról beszélni, tisztán és érthetően: például arról, hogy mit gondolnak az oktatásról, szegények és gazdagok közti egyenlőtlenségről, egészségről. Ezeket a témákat kitartóan kell ismételgetni, hogy egy, a Fidesz számára kedvező médiatérben is eljusson a választókhoz. Ez jelentheti azt, hogy egy párt fél évig kizárólag ugyanazt a húsz mondatot ismételgeti. (Ahogy például a PM teszi az alapjövedelemmel és Pakssal. Kár, hogy a PM ismeri fel, kinek beszél: adott egy kicsi politikai erő, ami a fiatalok pártjává válhatna, ehhez képest mindkét témája a középkorú értelmiségnek szól.)”