Kit véd a rendőrség, amikor a Fidesz plakátjait védi?

„Bár a rendőrség állítja, nem történt kivezénylés a plakátok védelmére, több azóta előkerült fotó és egy rendőrségi jegyzőkönyv is bizonyítja, maga a rendőrség hazudik az ügyben. A 444 mellett mi hoztuk nyilvánosságra azt a papírt, amelyből egyértelműen kiderül, három Cserjés fedőnevű csapatot küldött ki az első plakátrongálás másnapján a rendőrség azoknak a plakátoknak védelmére, amelyek helye a sajtóban megjelent. És mivel ez csupán egy ügyosztály egy éjszakája volt, nem tudjuk, hány ilyen őrzőcsapat védheti a plakátokat.

Azon lendüljünk is túl, hogy drágább ez a rendőri védelem, mint egy darab plakát újraragasztása (erről itt írtunk), de az is nevetséges, hogy egy szegedi újságírót, aki plakátokat festett, pár óra alatt elő is állítottak, úgy hogy előbb szülei lakásán keresték fel a rendőrök. Ilyen példátlan gyorsaságot ritkán látunk a magyar rendőrségtől. És ez nem véletlen. Ugyanis a rendőri állomány leterhelt és alulfizetett, a kormány pedig az elmúlt években számtalan pluszfeladattal látta el őket (hogy csak a kedvenceinket említsük: iskolarendőrség, hajléktalanok vegzálása).

Most mégis azt láthatjuk, a fontossági sorrendben előbbre kerülnek a plakátrongálók, és egyértelmű életveszélyes fenyegetés és testi sértés esetén is azokat a plakátrongálókat állítják elő, akik ezt elszenvedik (erről itt írtunk). A HVG-nek névtelenül nyilatkozó rendőrök pedig elmondták, szóbeli főkapitányi utasítás van érvényben, amely szerint kiemelten kell kezelni a plakátrongálásokat, a kiemelt ügyekkel foglakozó osztályoknak kell helyszínelni és ujjlenyomatot is kell venni. A plakátrongálások kiemelt ügyként való kezelését az is igazolja, hogy a mostaninál sokkal súlyosabb választási plakátrongálásoknál a rendőrség lényegében sose nyomozott, és valljuk be, pár kirívó esetet leszámítva, jól is tette. A HVG-nek nyilatkozó jelenlegi és volt rendőrök szerint ezek az utasítások nevetségesek.

Szerintünk nem nevetséges. Nyilván az újkori magyar demokráciában se szokatlan az, ha a rendőrség egy-egy esetben engedett a politikai nyomásnak.  De az, hogy egy ilyen csekély súlyú ügyben, egy ennyire leterhelt rendőrséget így mozgósítanak, az több mint nonszensz. És nem pusztán az emberi jogi és demokráciabeli kérdések miatt, hanem abból a szempontból is, hogy mitől veszik el az időt és az enegiát. A következmény pedig nem csupán a teljesen nevetséges eljárások sora lesz, hanem a megszokás. A kisrendőr is tudni fogja, hogy a politikai utasításokat végre kell hajtani. Ez lesz a norma. Így pedig egyre kevésbé lesz kockázatos ilyen parancsokat kiadni. Ez pedig nem jó sem a rendőröknek, sem a társadalomnak.”