A nemzet feje és első veje

„Tehát, a nemzet első vejének cége 470 millió forintot fizetett idén a tulajdonosoknak.

Ez az összeg úgy jött ki, hogy ő X mennyiségű LED égőt Y forintos áron értékesített az államnak. Az Y forintos ár fedezi a cég tényleges kiadásait (a beszerzés és a szerelés költségeit, a fizetéseket, a reklámot stb.), mindent, ami a munka elvégzéséhez szükséges, és ezen felül marad még 470 millió. Ha ezt állami vállalat vezetője kapná prémiumként, akkor örült balhé lenne és ügyészségi vizsgálat (jó, az utóbbi nem lenne, vö: szotyola). Ha »magáncég« kapja, akkor balhé se.

Pedig ebből az adatból az derül ki, hogy az első vej értékesíthette volna az X mennyiségű égőt Y – 470 millió forintos áron is az államnak. Ha ezt az összeget osztalékként ki tudta venni, akkor (legalább) ennyivel több pénzt kapott, mint amennyi a munka teljesítéséhez feltétlenül szükséges lett volna. Ha ő is nonprofit elven működne, mint amire a közműszolgáltatókat kényszerítik, akkor erre az összegre nem tarthatna igényt. Ez következik az extraprofitról és az erkölcstelen tőkésekről eddig megismert fideszes nézetekből.

Ehelyett nyerészkedett rajtunk. Túlszámlázott. Közel fél milliárd forinttal károsította meg a népet, hiszen ennyivel kért többet az államtól a munkáért, mint amennyibe neki került. Az ilyen extraprofitos cégeket szokta a kormány különadóval súlytani. Tetszett volna nem egy lámpaszerelőnek, hanem egy TESCO vezetőjének megkérni a miniszterelnök lányának a kezét, és akkor a kiskereskedelem ússza meg. Talán még vasárnapi zárva tartást sem vezeti be.

Após csak egy van.”