A Jobbik a baloldal felelőssége is

„A Jobbik felépítésében és felfuttatásában nagy szerepük volt, sőt van konkrét balliberális politikai erőknek, amelyek indirekt módon azért vettek részt már a létrehozásában is, hogy később két oldalról sikerüljön satuba fogni a Fideszt. Sikerült is. A Jobbik jelentős megerősödése Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon lelkén szárad. Ez a két miniszterelnök annyira botrányosan népszerűtlen és sikertelen volt, hogy az akkori Fidesz sokaknak már nem volt elég kemény ellenzéki erő elemi ellenérzéseik kinyilvánítására és képviseletére. Erre a következtetésre jutott rengeteg korábbi fideszes szavazó is, amikor világossá vált, hogy politikai következmények nélkül marad Gyurcsány őszödi beszéde, azaz Gyurcsányt az ellenzéki Fidesz minden erőfeszítése ellenére sem képes törvényes úton lemondatni. Tele van a Kossuth tér feldühödött tüntetők tízezreivel – ez volt a mindennapos élménye az utca emberének. Sokan, az újabb generációk egyenesen új rendszerváltást követeltek. A Kossuth tér és környéke szabályos népfelkeléshez hasonlított a maga sátraival és haza nem térő tüntetőivel, de az egész országban félpályás útlezárások, tüntetések és elkeseredett tiltakozások jelezték, hogy a Gyurcsány-kormány megrendítő csapást mért önmagára és a demokráciára.

Ezt a meggyőződést erősítette az októberi rendőrterror okozta bénultság és sokkhatás is. Akkor Gyurcsány rohamrendőrei véresre, nyomorékra vertek békésen álldogáló fideszes tüntetőket az Astoria előtt. Ami szintén következmények nélkül maradt. Ahogyan az maradt gyurcsányi kreatív könyvelés és az elképesztő méreteket öltött kormányzati korrupció is. A Jobbikot éppen a kormányzó baloldal erősítette fel olyan címkézett infúziókkal, mint a őszödi hazugságbeszéd, az azt követő tömeges jogtiprások, a pofátlan fehérgalléros bűnözés, illetve a lejáratódott miniszterelnök és a kormánytagok ordító kormányzásképtelensége és alkalmatlansága. A 2009-es európai parlamenti választáson aztán beérett a vetés: a Jobbik közel 15 százalékkal áttört, és ezzel berobbant a magyar és az európai közéletbe. A következményeket maga a társadalom kényszerítette ki, még ha a meggyűlölt miniszterelnök a helyén maradt is. A radikális párt ekkor még elsősorban az elmaradott északkelet-magyarországi, keményen baloldali válságövezetekben tarolt, a tapolcai sikerrel viszont behozta régiós hátrányát is a Fidesz rovására.”