„Egykori politikai ellenfelei, élesszavú bírálói ma beismerik tévedéseiket, túlzásaikat, elhiszem, hogy Antall politikusi és emberi kvalitásai iránti tiszteletük őszinte. Rágalmazóit nem menti tudatlanságuk, a történelem rostáján menthetetlenül ki fognak hullani. Antall írásai, beszédei, interjúi korának megkerülhetetlen dokumentumai, tettei pedig mának szóló üzenetek. A »szabadság és tulajdon« választási jelszavának megvalósítása, erős kormány, erős ellenzék, pártsemleges közigazgatás, szociális érzékenység, minden »ordas eszme« elítélése, elégtétel és kárpótlás a jogtalanságok áldozatainak, minőségi oktatás, a tudományos kutatás támogatása, a nemzeti kisebbségek jogainak, autonómiájának biztosítása itthon és követelése határainkon túl, kinyújtott kéz szomszédjaink felé, euro-atlanti integráció – ezek a kormánypolitika sarokpontjai voltak.
Vallotta, hogy a haza és lakóinak szabadsága, függetlensége és jóléte összefügg, egymással nem állítható szembe, hogy a szabad gondolat és a magyar gondolat egymás kiegészítője, hogy az egész közösség sikere az egyéni boldogulás előfeltétele, hogy a tudás és a vagyon nem lehet egy szűk csoport előjoga, hogy jogtisztelő és erkölcsös magatartás nélkül az ország anarchiába süllyed, hogy az Ó- és Újszövetség tanításai alkalmas kiinduló pontul szolgálnak a mai szociális problémák megoldására.
Antall a történész és a politikus saját politikai eszmerendszerében össze tudta egyeztetni a konzervatívnak tekintett Széchenyi, a liberális Deák, Kossuth, Eötvös, a konzervatív szabadelvű Tisza István, a keresztény Teleki Pál, a jogrendet és a gazdaságot helyreállító Bethlen István, a nemzeti radikális Bajcsy-Zsilinszky Endre, a paraszti kisgazda Nagy Ferenc, a progressziót mély erkölcsiséggel párosító tudós Bibó István és a társadalmi igazságot a baloldalon kereső, de a nemzetért a mártíromságot vállaló Nagy Imre tiszteletét,az általuk képviselt politikai hagyományokat életében sikeresen integrálta.”