Orbán angyala

„Orbán és technikusai szerint a kormányzás egyenlő a hatalom gyakorlásával, a hatalom pedig egyszerűen csak azt jelenti, hogy a döntésekbe rajtuk kívül senki másnak nincs beleszólása. A közeg pedig van annyira kelet-európai, hogy ezt el is fogadja: mindenki tudja például, hogy az új alkotmány nem élvezi a többség támogatását (ezért nem is merték népszavazásra bocsátani), de tudomásul vettük, hogy ezt a kérdést – beleértve a »minden hatalmat birtokló« nép és a valódi hatalmasok viszonyának újraszabályozását – a megkérdezésünk nélkül, a fejünk fölött döntötték el.

A miniszterelnök számára szemmel láthatóan friss élmény, hogy a kompromisszum is lehet siker. Hogy egy politikai pozíció – ebben az esetben a Normafáról szóló buldózertörvényt kisiklató, és a civilekkel meg a helyi lakosság nagyobbik felével végső soron a kormánnyal szemben összefogó Pokorni Zoltáné – a saját álláspont jelentős korrekciójával, érdemi engedményekkel is erősíthető. Talán még tetszett is neki, amit látott, és a kalapemelő gesztus egészen őszintének hatott: mintha valóban megtanult volna valami fontosat a politikusként is pedagógus Pokornitól. Persze nem azt, hogy »okos enged« – de azt talán igen, hogy a cél olykor a gyengeségnek látszó eszközt is szentesíti.”