Mi a baloldal stratégiája?

„Mindegyikük tudja, hogy Gyurcsány személye garancia a 10%-ra – de arra is, hogy ennél több szavazója sose lesz a DK-nak. Mindegyikük tudja, hogy az MSZP-nek sosem lesz már egyharmada sem, mégse tesznek semmit. Mindegyikük tudja, hogy Schiffer a Fidesz kegyelméből meg fogja ugorni egy paraszthajszállal az 5%-ot, hogy az Együtt és a PM 1-3% körül marad 2018-ban is. És azt is tudják, ha összefognak, ennél csak kevesebbet fognak kapni. Közben a FB-on ütik őket a híveik, akik képtelenek termékenyítőleg hatni rájuk, hiszen maguk sem termékenyek, csak bírálnak, fanyalognak, búsonganak, vagy éppen poénkodnak. Van elégséges nyilvánosságuk (ne feledjük, a saját híveik meggyőzése volna az első feladatuk, de már ez sem megy). Ismerik egymást. Mégse képesek semmire. Volt egy újbaloldali tüntetési hullám, az is elült, ráültek, megették, a képviselői már csak a médiát járják, maradék dicsőségükből élnek, és igyekeznek betagozódni -- a semmibe. És ez az egész úgy, hogy ezek, akikről »baloldaliként« beszélünk, valójában a legkevésbé sem azok. Szocdem, vagy emancipációs, vagy egalitárius politikai erő nincs is a színen. Mi ez a rút, hakninak is diszfunkcionális performansz, amiből ennyien megélnek? Mi ez a daráló, amely mindent szétzúz? Nem bizonyíték önmagában ez a gyakorlat a hazai baloldali-liberális törzsi kultúra dezintegráló, romboló logikájára, ami miatt végül közösségalkotásra, vagy akár közös célok tartós követésére, ezért politikai alkotásra is képtelen? Nem ezt érzi a magyar választó, amikor nem fordul vissza hozzá a Fidesz-világban csalódva?

Magyarázza már meg nekem valaki, ez mégis hogy? Mi ennek az értelme? Mi ez a végtelen reménytelenség? Lehet, hogy az ún. baloldal 2018-ban még rosszabbul fog szerepelni, mint eddig bármikor?”