Mozgó támpont

„Az egyetem nem annyi, amennyit az állam (és a piac) a jelenben értékelni tud, hanem a jövő szülőhelye. Az öntörvényű tudásé, a problémaérzékeny, kritikai és teremtő gondolkodásé, amelyből a jövő épül. Ami túl van azon, amit egy kormány a jelenből beláthat. A távlatos kormánypolitika kerülhet mindenféle hatásköri és tartalmi vitába az egyetemekkel, ez óhatatlan, de úgy, mint nagykorú diák gyerekével a jó szülő, aki az anyagi és egyéb felelősségével tisztában van, de tiszteli gyereke nagykorúságát, személyiségét, törekvéseit, és tudja, hogy olyan jövőre készül, ami a szülein túl van.

Az a hatalom, amely önmagát, a jelent akarja a jövőbe belebetonozni, retteg az általa uralhatatlan haladástól, retteg az egyetemtől. Megfelezi a felsőoktatásra szánt pénzt, az egyetemekre rászabadítja helytartóit, behódoló különalkukba kényszeríti és bornírt tervgazdálkodó logikával csonkolja őket. Ameddig hagyjuk.”