Mi legyen, ha?

„Ezen harmadik tömb vezetői három dolgot tehetnek. Egy: összeállhatnak a Jobbikkal. Mondhatják, hogy a »maffiaállam« megtörése mindent felülíró szempont. Úgy tehetnek, mintha a Jobbik nem a Jobbikkal lenne egyenlő, nem az európai rend alapjait tagadó, a világtörténelem legszörnyűbb tömeggyilkosaival azonosuló nácibarát párt lenne, hanem az, aminek taktikai okokból mutatja magát, s aminek szavazói jelentős része hiszi őket. Ez a vég. Annyira az, hogy érdemes is a választások előtt egyértelműen kizárni ezt a lehetőséget.

Kettő: mondhatják, hogy ha a választópolgárok többséget biztosítottak a két európaellenes pártnak, egyék meg, amit főztek, mi majd ellenzékből nézzük és várjuk a fejleményeket. Ez esetben eleve föladják a változás esélyét. Harmadik lehetőségnek nem marad más: koalíciós feltételeket szabni a Fidesznek. És ezeket kellene nagyon alaposan megfontolni és kidolgozni, hogy minden törvényhozási, alkotmányozási, stratégiai és személyi feltétel ott legyen, ami a demokratikus jogállam helyreállításához szükséges a megfelelő garanciákkal.

A Fidesz választhat: lebontja, amit felépített, vagy a Jobbikkal építi tovább, esetleg magára húzza a felelősséget az ország kormányozhatatlanságáért és a megismételt választásokért. De mindenesetre nem mondhatja, hogy nem volt más lehetősége, mint a koalíció a Jobbikkal.”