Költők óriásplakáton

2015. április 11. 09:15

Jó, ha a költő is tisztában van azzal, hogy a költészet rétegműfaj. Sok-sok ezer év alatt nem sikerült ezen változtatni, most sem fogunk.

2015. április 11. 09:15
Pion István
Magyar Nemzet

„Menjenek le a Nyugati aluljáróba, és nézzék meg, én ott láttam. Szép, nagy, hihetetlen. És zöld. Néhány évvel ezelőtt, azt hiszem, ez elképzelhetetlen lett volna. Nem is azért, mert egyrészt egyetlen kiadó sem vette túlságosan a fáradságot, az időt és a pénzt, hogy a költőket és versesköteteiket reklámozza, de talán a költők is viszolyogtak volna attól, hogy óriásplakáton mutogassák őket. Egészen egyszerűen azért, mert kultúrsznobok voltak.

A költőknek derogált, hogy a verseskötetüket reklámozni kell. Hiszen ők elvégezték a dolgukat, megírták, amit meg kellett írniuk, aztán csókolom, az jusson el magától a közönséghez, a közönség természetesen szeresse is, és lehetőleg vegyen belőle minél többet. Ennek viszont az lett a vége, hogy a költő örülni kényszerült, ha eladtak háromszáz példányt legújabb remekművéből.

Félreértés ne essék, nem kell senkinek sem sztárköltővé válnia, József Attila sem volt az. Hiszen valakinek az is elég önbizalom-növelő faktor lehet, hogy József Attilát most mégis a magyar irodalom történetének egyik legnagyobbjaként tartjuk számon. Ez is út, bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy a legjobb és legcélravezetőbb. József Attila kivétel, és kivételes minden tekintetben, de lett légyen bármekkora nagyság is, életét követendő példának nem ajánlanám senkinek, kiváltképp nem kezdő költőknek.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
berzsian56
2015. április 11. 17:40
Az irodalom szerepe mára megváltozott. A kiadóknak, a szerzőknek nem kell/lene/ napi politikai érdekeket szolgálniuk, nem kell földalatti mozgalmak ellenzéki szerepébe bújnia, nem kell megmondóembernek lenni. Ma már nincs olvasó népért mozgalom, ahol munkásfiataloknak fejtágítókat szerveztek irodalom gyanánt, akik azután poros nippek közé illesztették az olvastlan klasszikusokat. Nem lehet eladni nyolcvanezer példányban Berkesit, Moldovát, és nem kell dugdosva olvasni a szamizdatot. Mert olvasási szokásaink is változtak. Ma sem lehet háromezernél több példányt eladni egy verseskötetből, sikerkönyvekből is csak néhány tízezret, háromszori utánnyomással. Blikk magazinból viszont a hússzorosát. Mert a felgyorsúlt időben az érdeklődő ember netezik, belekap ebbe abba. Még olvasgat is. És itt van a legnagyobb változás, mert mást jelent olvasni, és mást olvasgatni. Ömleszve kapja az információt, de nem választ. Nem tudatosan olvas, csak ami a kezébe kerül valami. Átnézi, mert erre lett szoktatva, belenéz átkakcsol, ahogy a tv-vel teszi. És akkor nem beszéltünk arról, hogy a kínálat mimódon befolyásol. Van a ti kedvencetek és van a mi kedvencencünk, a ti szerzőgárdátok, és a miénk. Az egyik kerüli a másikat. Jól mutatja a POSZT körül kialakúlt állapot. A mi kritikusunknak ott a helye ,a tiéteknek meg nem ,és ha kell ezért aláírásgyüjtésbe kezdünk, mert már hozzászoktunk, hogy az a hely a miénk. Csak sajnos nincs több hely a tetőn, mert már mindegyik foglalt.
kjkj945
2015. április 11. 16:29
http://www.kolumbansandor.ro/kesei-vallomas/legy-buszke-nyelvedre-magyar.html LÉGY BÜSZKE NYELVEDRE, MAGYAR!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!