Elment alóluk a város

„– Mik azok a közös pontok, melyek miatt együtt is maradtak?

Böcskei Balázs: Nem akarok unalmas eszmetörténésznek tűnni, de a jobb- és a baloldal évszázadok óta ugyanazokra a kérdésekről gondolkodik, és hol egymástól radikálisan eltérő, hol közelítő válaszokat ad. Nálunk a közös pont egy közös hobbi volt: Budapest. Pontosabban a városban való létezés.

B. B.: Mindketten vidékről jöttünk, és nagyjából egy időben. Erős kapocsnak bizonyult annak megélése, hogy elment alólunk a város, hogy miként lázadunk az ellen, ahogy a digitalizáció és az agresszív, tőkeintenzív kreativitás támadja Budapestet.

– Az mit jelent, hogy elment alóluk a város?

Békés Márton: Hogy nem érezzük a város történetiségét, kulturális szövetét. 2001-ben más volt megérkezni a Keletibe vagy elmenni a Király utcába. Ide tartozik az is, amikor a kedvenc antikváriusom helyén nemzeti dohánybolt nyílt. Vagy a kétezres évek elején még láttál egy falat, ami ’56-os golyónyomokat visel és nemrégiben beleépítették egy hotelbe – úgy, hogy a golyónyomokat egyszerűen lemalterozzák. Olyan, mintha a város maga lenne Krisztus, és a sebet lesminkelnék. Ez a város tízévente meghal értünk.

– Miben?

B. M.: Belehal az emberek küszködésébe, szabadságvágyába, néha a nácikba, néha a komcsikba. Ezekből a tragédiákból egyre kevesebbet látunk.

– Ki rejtené el előlünk?

B. B.: Egy felcserélhető helyű város lett. Budapest mindig olyan fesztiválokat szervez, amik ugyanúgy lehetnének Münchenben, Berlinben, Lisszabonban. Vagy itt az egykori gettóban agresszíven terjeszkedő bulinegyed, és amikor az ember elmegy a mosdóba, senki nem emlékezteti rá, hogy a gettó falát vizeli le. Ez a szégyen papírért – esetünkben könyvért – kiált.”