Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az az egymillió forint, amit kért, ma már Polt Pétert gazdagítja. És persze lapunkat szegényíti.
„A legfőbb ügyész nem kukoricázik. Bizonyára az Orbán által említett „keményen dolgozó emberek” közé tartozik, ezért meg kell fognia minden fillért. Nyilván ez a magyarázata, hogy a Népszavától egymillió forint nem vagyoni kártérítést kért saját maga, és ugyanennyit a Legfőbb Ügyészség számára. Amely összeget a bíróság, immár jogerősen, meg is ítélt, és ami ma már talán Polt Péter pénztárcájában lapul. A keményen dolgozó legfőbb ügyész amúgy azért perelt be bennünket, mert kormánypárti politikusként írtuk őt le és ezzel megsértettük a személyiségi jogát. Tettük ezt pedig egy olyan cikkben, ahol Orbánisztán építőkockáit foglaltuk össze és úgy találtuk, hogy ezekhez az építőkockákhoz maga Polt és az általa vezetett ügyészség is hozzájárult. Nem írom ide, hogy mi, azaz a Népszava újságírói milyen tények alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy ez a Polt-féle szervezet része az orbáni rendszernek, mert akkor újabb bírósági ügyet zúdítok a nyakunkba, inkább csak jelzem, hogy a bíróság szerint a Népszava értékítélete alkalmas volt arra, hogy csorbítsa a közbizalmat az vádhatóság és annak vezetőjével szemben.
Mea culpa.
Illetve, gondolnám én, Polt Péter pontosan ennyit szertett volna elérni: ne tekintse őt lapunk kormánypárti politikusnak és ne feltételezzük, hogy nem a jogszabályok alapján, hanem a miniszterelnök kívánalmai alapján jár el a különböző, politikát érintő ügyekben. De Polt ennél többet akart; azt akarta, hogy a Népszava fizessen. A bíróság pedig ezzel egyetértett; az az egymillió forint, amit kért, ma már Polt Pétert gazdagítja. És persze lapunkat szegényíti.”