Így varázsolt Orbán Viktor

„Ma az átlagos reálbér a 80-as évek végének színvonalán van úgy, hogy a példátlanul magas forgalmi adó és az egykulcsos személyi jövedelemadó révén a szegények kis jövedelmeit is a gazdagabbakhoz csoportosítják. Ennek következtében 4 millió ember él a létminimum alatt. A nettó minimálbér alacsonyabb a létminimumnál. Leállt a lakásépítés. A lényegében gyarmati gazdasági szerkezet következtében százezer szám kényszerülnek külföldön munkát vállalni az emberek.

Egyedül ez utóbbiról mondott valamit Orbán Viktor, amikor így fogalmazott: »munkánk haszna a spekulánsok, az óriásvállalat-birodalmak, a pénzügyi hatalmak zsebébe, más országokba vándorol. Éppen úgy, mint amikor a Habsburg Birodalom hátsó udvara voltunk.« De ez is inkább amolyan ámításféle volt, hiszen az általa uralt parlament döntéséiből az következik: csupán az fájhat neki, s a köreinek, hogy nem a hazai burzsoázia fölözi le a hasznot. A fenti helyzetvázlat tükrében számomra Kossuth szavainak felidézése is csupán az orbáni tömegvarázslás eszköze volt: »Mindent a népért és a nép által. Semmit a népről, a nép nélkül. Ez a demokrácia, és ez korszellemünk uralkodó irányzata.« Azt ugyanis nem fejtette ki a miniszterelnök, hogy kit tekint a néphez, a nemzethez tartozónak. Amíg ezt nem teszi meg, intézkedései nyomán én csak arra gondolhatok, hogy lényegében Werbőczy István 1514-ben, vagyis az uraknak a Dózsa parasztháború leverése utáni gyűlöletétől vezérelve, a nem nemesek jogfosztása jegyében íródott, 1845-ig érvényben volt törvénykönyvét vette és veszi alapul. Pedig ez már 1848-ban is idejétmúlt, az országot gúzsba kötő gondolkodásmódnak számított!”