„Indulatos és egyben szomorú azért lettem, mert minden korábbinál erősebben nyílalt belém: mégis, kik ezek az emberek? Hogy’ képzelik, hogy miközben – Polt Péter asszisztálása mellett – Simicska Lajossal, Nyerges Zsolttal, Habony Árpáddal és Orbán Viktorral együtt szétlopnak mindent ebben az országban, ami mozdítható, gyártanak egy hazug konfliktust, egy újabb törésvonalat, amivel újra egymás ellen fordítanak bennünket?
Rogán zavart mosolyában ott volt a «mindent megtehetek, le vagytok ti sz.rva» gőgje.
A saját elszegényedésébe, a középosztály vékonyodásába és lecsúszásába belefáradó, szorongó magyar társadalom elé odadobják a bevándorlás ügyét, mint kiéheztetett kutya elé a marhalábszárat. A vérnyomás felszökik, és gyűlölni kezdi Orbán és Rogán karmozdulatára az is a bevándorlót, a menekültet, aki olyat maximum csak a kínai piacon, a kebabosnál vagy a tévében látott.
Az évtizedes hideg polgárháborútól szabdalt magyar politikai közösséget újabb önsorsrontásba hergelik, miközben kerül pénz újabb Gucci-táskára, rejtegetett luxus autóra vagy gumilabdaként táguló loft-lakásra. Tolvajok ők, akik meg is vetik azt, akitől lopnak, mert képesek velük közben a bolondját is járatni.”