Lajos a vérzivatarban

„Persze retteghet attól is, hogy immáron kitették az úgynevezett piaci körülményeknek, mert ebben az országban nincsenek piaci körülmények, márpedig be van zárva Magyarországra, mert a világ még nem elég érett a Közgéphez, a Nyugat le van maradva tőlünk, a Kelet pedig tele van Közgépekkel, már egyetlen barátja sem maradt, így aztán jöhet a dühroham, a toporzékolós hiszti, hogy márpedig neki zenéljen a szökőkút, különben elzárja a vizet az egész galaxisban.

A kulcsok azonban már nincsenek nála.

Természetesen nem zárható ki teljesen az a lehetőség, hogy visszavonul a közélettől, gazdaságtól, és a félretett pénzből 3452 évig éli a félredobott oligarchák fényűző, de keserűségtől sem mentes életét, azonban ha a cégbirodalom fenntartható fejlődését tartja szeme előtt, akkor mihamarabb egy politikai párt után kell néznie. Szóba jöhetne ugyan a MOMA vagy a DK, de Simicska terveihez olyan politikai erőre van szükség, amelyik hatalomra is kerülhet, ilyen pedig jelenleg csak kettő létezik.

Az egyik a Fél-Fidesz nevű párt, amihez ketté kéne tépnie a Fideszt, de ennek nyomai egyelőre nem mutatkoznak, hiszen eddig egyedül Szerető Szabolcs (Magyar Nemzet főszerkesztő helyettes, nem főszerkesztő helyettes, megint főszerkesztő helyettes) szakadt ketté nagy igyekezetében, hogy valahogy a pénzben maradjon. A párt egységet mutat, bár a frakcióban az elemzők szerint pár tucat képviselő erősen függ Simicska Lajos sikereitől, ha értik, mire gondolok, és mostanában egyébként is megtörténhet minden, csak pénz kérdése.

A másik – erősen horror hangulatú – lehetőség a Jobbik megtámogatása, a médiabirodalom beforgatása a nemzeti radikalizmusnak becézett natúrhorthysta elmebaj irányába, és jöhetnek a 2018-as választások.

Addig meg csak elboldogul valahogy.”