Ez egy nagyon emberközpontú munka

„- Ilyen keretek között akkor mi befolyásolja, hogy kiből lesz nagy borász, és kiből nem?

- Hiába akar valaki nagyon egyedit alkotni, ha nincs rá lehetősége. Azt kell látni, hogy egy birtok manapság akkor sikeres, ha egyrészt gazdaságilag jól működik, másrészt népszerű termékeket tud az asztalra tenni. Ez a kettő hol találkozik, hol nem, de onnan kell kiindulni, hogy ahhoz, hogy valami gazdaságosan működhessen, ahhoz olyan okszerű szőlőművelést kell alkalmazni, ami például nagyon szigorúan szabályozza, hogy hektáronként hány tövet kell telepíteni, hogy minél hatékonyabban, minél kevesebb ráfordítással hozzanak minél jobb minőségű szőlőt.

A másik, hogy mire vállalkozunk, milyen fajtákban hiszünk. Mi sem voltunk tisztában 11 évvel ezelőtt abban, hogy mik lesznek az igazán értékes dolgok, ezért próbálgatni kellett. Szokták mondani, hogy a borászkodás azért szép, mert az ember csinálja, csinálja, és az 5., 6., 8. szüret után rájön, hogy minden év más, nincs két egyforma évjárat, ezért nem lehet egyértelmű analógiákat, módszereket leírni. Az biztos, hogy a területet nagyon jól kell ismerni ahhoz, hogy gyorsan, okszerűen tudjunk reagálni. És végül, minden borivó ember más, azaz a világon nincs olyan pincészet, amely olyan borokat tud készíteni, ami mindenkinek tetszik. Adottság, szubjektum, divat, eltérő generációk, eltérő ízlések – de pont ez a szubjektivitás szép ebben, és az, hogy ez egy nagyon emberközpontú munka tud lenni.”