„Hogy jobban bekaphassalak...” – Vona Gábor évértékelő beszéde

„5. »Hogy jobban bekaphassalak«

De a lényeg most jön: a bekebelezés. Minél több választóé, a nyugalomra vágyó középről is. Vona a béke, a szeretet, a kölcsönös megértés prófétájaként valósággal szárnyalni kezd. Pontosan ismeri a két közkeletű vádat a politikai elittel szemben: a megegyezésképtelen, acsarkodó csatározást, a »széthúzást«, illetve a morális züllést, a korrupciót, részvétlenséget, politikai önzést. Az országot gyötrő mindkét bajra megváltást kínál. »Békés, nyugodt építkezést« ígér a harci zajba belefáradtaknak. Igyekszik kitörölni a kollektív memóriából a Jobbik konfliktusos imázsát: »Az országot nem felforgatni kell, hanem higgadtan és nyugodtan felemelni.« »Nyugalomra, megértésre és békére van szükség.« Újsütetű evangélistaként hozza és terjesztené a jó hírt: „Ezért – és amit most mondok, kérem, hogy minél több emberhez juttassák el – ha a Jobbik kormányra kerül, soha senkinek nem kell félnie azért, mert valamelyik párt szimpatizánsa. Véget vetünk annak... hogy kirúgnak embereket, csak azért, mert máshova szavaz.« Az öndefiníció uraságoktól levetett, de még jól hordható darab: a Jobbik a »higgadt, nyugodt erő«. És akinek ennyi jó kevés, az még kap habot is a tortára: »A Jobbik azoknak az embereknek a pártja, akik az elmúlt 25 évben úgy érezték, hogy többet dolgoztak, mint amennyit elértek.« Könyörgök, ki nem? A Jobbik tehát szinte mindenkié. A többi pártba menjenek nyugodtan azok, akik úgy érzik, kevesebbet dolgoztak, mint amit elértek. A nemzet (gazdag vagy nagyon szegény) vérszívó naplopói. Zsidó bankárok és lusta cigányok, ki más.

De Vona azt is tudja: a politika erkölcsi ellehetetlenüléséből csak a személyes hitel visszaszerzésével lehet kimászni. Hosszú távú befektetés, de megéri. És itt dobja be, amit a szép szavakon túl igazán irigylek tőle: pártja képviselői ezentúl fizetésük 10 százalékát, számonkérhető módon, valamilyen jótékony célra, segélyszervezetnek fizetik be, és havi egy napon önkéntesként karitatív szociális munkát végeznek.

Úgy kell nekünk! Úgy kell a Fidesznek, mert programja jó részét elcsaklizva szalonképessé emelte a Jobbikot! Úgy kell a tüntetések szónokainak, mert addig-addig 25 éveztek (némi joggal ugyan, de érdemi elemzés nélkül, felszínesen és általánosan), amíg be nem jött a színre az általuk is utált politikai Fortinbras, aki új érát hirdet az egymást kinyíró közéleti hullák teteme fölött, és a tüntetőket is lezavarja a színpadról. És főleg: úgy kell nekünk, baloldalnak, vagy akár az egész demokrata tábornak, mert a Jobbikhoz képest lemaradtunk az összeálló világkép, a szuggesztivitás, a tehetség, az innovációs készség, a megjegyezhető mondatok és gondolatok, vagyis a politikai teljesítmény versenyében. Kevés az időnk, de valami kicsi még van. A farkas most még csak beszél, de már készül a lakomára. Egy ország csúszhat le a torkán.”