Pártok és civilek: önpusztítás vagy áttörés? – I. rész

„Sajnos még mindig nem arról van szó, hogy ha végre felismertük, hogy leginkább az állampolgári aktivitás hiányzott a társadalom kontrollmechanizmusainak működtetéséhez, akkor ezt hogyan kell megteremteni, garanciákkal ellátni egy jövőbeni demokrácia érdekében, hanem egy olyan ideában folyó gondolkozásról, amelynek alaptétele, hogy majd a jó emberek – értsd, a politikában szűz, eddig soha nem tévedő, tökéletes emberek – tudnak csak jobb világot teremteni.

Valószínűleg ezt a megállapítást nem fogadnák el az érintettek, mert ők igenis hisznek a közéleti felelősségvállalás erejében, és éppen a politika világa és az emberek közti távolságot szeretnék csökkenteni. De ha valóban így gondolnák, akkor bíznának is ezekben az eszközökben, a saját eszközeik erejében. Bíznának abban, hogy ha jól működnek a társadalmi kontrollfunkciók, szükségtelen bárkit kizárni egy új demokratikus rend létrehozásának folyamatából, ha az adott szervezet vagy személy demokrácia iránti elkötelezettsége nem vitatható, még akkor sem, ha történetesen eddig is a politika terepén működött.

Az ilyen gondolkodás mögött sajnálatosan a hibátlanság és tévedhetetlenség képzete áll. Pedig tévedhetetlenséget diktátorok szoktak magukról sugallni. Diktátorok hazudnak korlátlanul, hogy a tévedhetetlenség látszatát fenntarthassák. Kiskorú társadalom nem néz szembe a maga felelősségével. A demokrácia éppen abban különbözik az autokrata rendszerektől, hogy képes önkorrekcióra. Nem hirdet tévedhetetlenséget. Elfogadja, hogy vannak előre nem látható helyzetek, és ebből fakadóan akkor helyesnek vélt, később tévedésnek bizonyuló döntések is, és nem kivédhetők teljesen az akár negligens vagy felelőtlenül rossz lépések sem. A demokráciák nem tökéletes vezetőkre és politikusokra épülnek, hanem olyanokra, akik kényszerűen felelősséget viselnek, akiktől tetteik számon kérhetők, akiktől a választói bizalom megvonható. Nincs még kipróbálva, hogy nem éppen az hatna-e a választói passzivitás ellen, ha összehangolt és értelmes ellenzéki cselekvést látnának végre egy ilyen társadalom víziójával és megteremtésének programjával.”