Katasztrófa

„És idáig még a magyar belpolitika két legszervezettebb alakulatáról beszéltünk, nézzük meg azt is, hogy mi a helyzet ott, ahol kuszábbak a sorok. A saját identitásához visszatalálni igyekvő baloldal azzal a Kész Zoltánnal próbál nyerni, aki az előélete alapján a nem létező magyar szélsőliberális, illetve neokon politikai erők képviselője is lehetne (bár abban az országban, ahol a liberális internacionálé egykori alelnökének ötvenedik születésnapján tartott hálaadó szentmisén az áhítattól félájult tömeg szorong, ezen igazán kár lenne megbotránkozni). Az önmagát demokratikusnak nevező ellenzék a veszprémi és a hasonlóan körvonalazódó tapolcai panoráma alapján ugyanott – konkrétan az összefogás kontra ki kukorékolhat a dombon dilemmánál – tart a stratégiaalkotásban és a távlatos gondolkodásban, ahová 2014 tavaszán már eljutott, az ismert eredménnyel.

Ha Kész nyer, és esetleg még a tapolcai őskáoszból is valamelyik nem fideszes alkalmi államférfi kerül ki győztesen, az sem változtat a lényegen: ebből így 2018-ban még akkor sem lesz kormányváltás, ha a következő három évben a jelenlegi kormánypárt összes politikusa élő adásban, a lelkiismeret súlya alatt összeroskadva vallja be, hogy több közpénz tapad a zsebéhez, mint Simicska Lajosnak, a Szerb utca 9.-re pedig örök mementóul valóban felkerül az eddig csak demonstrációs kellékként használt emléktábla: »Ebből a házból vitték el Habony Árpádot és Szentgyörgyvölgyi Pétert, Rogán Antal bűntársait a derék belvárosi rendőrök. Állíttatta a hálás utókor«.”