Veszprém: szomorú vasárnap

„Hát akkor most legyünk végtelenül korszerűek, és tekintsünk politikai termékként a Fidesz veszprémi produkciójára. Ez a termék bizony ott maradt a boltban, kicsit megbökdösték a nyájas fogyasztók, egyik-másik egy pillanatra még le is emelte a polcról, de aztán, amint jobban szemügyre vette az összetevők listáját, pánikszerűen lökte vissza ugyanoda.

Még korszerűbben: a veszprémi választópolgárok nem akarták ugyanazt gondolni, mint a kormánypárt. Elképesztő, hogy mi elő nem fordul a demokráciában!

De emelje fel a kezét, aki csodálkozik. Hiszen ahol a legfontosabb feladat a Brüsszel, de lassan már a fél világ ellen folytatott magányos hadjárat, ahol a Külügyminisztériumban elfelejtenek szólni, hogy Oroszországnál kevés feketeseggűbb államot találni éppen, ahol a belpolitikai színtér legfontosabb feladata a közmédiára alapozott új kormánypárti médiaakármi összetákolása, és az akár súlyos betegségeket terjesztő menekültek (hivatalosan: gazdasági bevándorlók) megregulázása, ahol a kormánypárt erős embere egy háttérbeszélgetésen fél óra alatt sem tudja megfogalmazni, hogy mi a kormányzás célja, a kormánypárt háttér erős embere szerint pedig az nem más, mint a pillanat uralása, ott simán megtörténhet, hogy egy kevéssé szimpatikus, de legalább végtelenül zűrzavaros politikai identitású figura majd 10 százalékkal veri a kormánypárti jelöltet.

Pedig dermesztően egyszerű: a politika célja a közjó előmozdítása.”