Az út Veszprémig

„Ezen a ponton kapcsolódik az ideológia a világnézettel. Világnézeti alapon azért nem lehet döntéseket hozni és kormányozni sem, mert a végén valaki mindig kirekesztődik. Mindig az, akinek ellentétes a világnézete és a meggyőződése. Rosszabb esetben akár a többség. Az SZDSZ éppen azért semmisült meg és tűnt el nyom nélkül a magyar közéletből, mert erőszakosan világnézeti alapon állt és kormányzott. A párt oda jutott, hogy végül szkinhedekkel, Árpád-sávos rasszistákkal, nacionalista kirekesztőkkel tette egyenlővé és sértette vérig a társadalom döntő többségét. (Nekik Magyarország egyszerűen ennyiből állt.) Nagyon rossz lenne, ha most akadna követője a kormányoldalon. Az, hogy márciustól nem lehet vasárnap vásárolni menni, sajnos hasonló szemléletmódra utal. A többség kirekesztésére. A kormánypártok világnézeti alapon eldöntötték, hogy tilos a hét végi bevásárlás. Hadd tolongjon és bosszankodjon az ember szombatonként a pénztárak előtt, előtte már úgyis leperkálta a jellemzően városszéli bevásárlóközpontokhoz vezető út díját. Igaz, a 200 négyzetméter alatti alapterületű boltok kinyithatnak. De csak akkor, ha azokban a tulajdonos vagy családtagjai állnak a pult mögött. Elég furcsán családbarát egy kormányzat akkor, amikor a tulajdonos felesége, aki történetesen családanya is egyúttal, vasárnaponként dolgozni kényszerül.

Sejthető, hogy komoly ellenállást fog kiváltani a dugódíj is. Ehhez viszont Tarlós Istvánnak nincs köze. Örökli. Demszky Gábortól. Demszky kötött ugyanis olyan szerződést a 4-es metró finanszírozására Brüsszellel, hogy ahhoz kapcsolódóan be kell vezetni a dugódíjat Budapesten. Ennek nagyságrendje még ismeretlen, de az biztos, hogy szintén a jelenlegi kormányra ég majd rá a szégyen, és tehet ellenzéki szavazóvá újabb tízezreket. Ezt valószínűsíti a kialakult politikai protesthangulat, ami Veszprémben gond nélkül szüntette meg a kormánypártok kétharmados többségét múlt vasárnap. Tetézi a bajt, hogy egy tucat bevezetett (vagy nagy nehezen visszavont) új adó és sarc után gyakorlatilag lehetetlen lesz leválasztani a dugódíjat a kormányról. De van itt még valami. A kormánypolitikusok vagyongyarapodásai valósággal uralják a bulvársajtót, az ellenzéki híradókat. A cáfolat és a magyarázat – ha egyáltalán van – mindig a felröppent gyanú, a bő lére eresztett helyszíni riport után következik. Talán mondani sem kell, hogy az anyagi helyzetével többnyire elégedetlen médiafogyasztó agyában végül mi marad meg, és kiről.”